Beküldte: Kata


Francia Nagykörút


Párizs, Normandia, Bretagne, Loir, Dél-Francia ország

Három hetes felderítő út Franciaországban – Mivel eddig még csak átutazóban voltunk erre, most igyekeztünk egy nagy körben érinteni a számunkra fontos és szép látnivalókat, némi lazulással ötvözve, hogy a gyerekeknek is élménydús legyen az út.

(Június 12-én kora délután indultunk Füredyékkel egy M1-s parkolóból. Végig autópályán haladtunk, tempósan, de kényelmesen, és egy benzinkút parkolójában éjszakáztunk.

Másnap délután már meg néztük Reims méltán híres katedrálisát. Belülről és kívülről egyaránt csodálatos. Isten háza minden teremtény számára egyaránt nyitva áll, melynek remek példáját örökítette meg Gábor egy a katedrálist díszítő szobron. Tettünk egy kis sétát és este érkeztünk meg Versailles-ba, ahol kiderült, hogy az előre eltárolt helyeket már lekerítették, de némi keresgélés után, egy katonai bázissal szemben nyugis helyet találtunk. Koordináták: 48.799483° , 2.103560°


Június 14. Sétálva és kisvonattal bebarangoltuk a kastély csodálatos parkját. Megcsodáltuk Trianont és Kis-Trianont. Sajnos a nagy kastélyba nem jutottunk be, mivel kétszer kellett volna sorban állnunk (egyszer a kasszához, egyszer a bejutáshoz) soronként kb. 4 órahosszát a tűző napon (semmi árnyékolástechnika, amit a déli népeknél oly gyakran láthatunk). Reménykedve a nap vége felé újra megnéztük a sorokat, de semmi lényegi változást nem tapasztaltunk. L. Este átautóztunk Disneyland parkolójába, ahol Gyermekeink izgatottan várták a másnapot. A lakóautós szerviz állomást tábla nem jelzi, és nem is ott van ahol a lakóknak parkolni kell. A kéktetős épület túloldalán, a buszok parkolójánál lehet megtalálni. A lakóautós parkoló koordinátái: 48.877104° , 2.786854°

Június 15. Sajnos zuhogó esős reggelre ébredtünk. Önmagunk meggyőzése után – mi szerint esőben is jól lehet szórakozni – elindultunk. Első nap a stúdiókat vettük célba. Az egyetlen igazán maradandó élményt egy teknősbékás hullámvasút volt. A félelem bére film hangulatát idéző vonatozást sem felejtjük el. Az egész napos sorban állás a különböző helyszínekre, a néha szemerkélő esőzés után kimerülve élveztük az este hűvösét.

Június 16. Korán reggel csatlakoztak hozzánk Blue-ék és együtt indultunk, hogy meghódítsuk a vidámparkot is. Szerencsére a nap kisütött, így zavartalan volt a szórakozás. Talán a kellemes melegnek köszönhető, de ezt a napot sokkal jobban élveztük, bár a hihetetlen méretű sorok itt is rombolják a jókedvet. Több helyen észrevettük, hogy direkt generálják a sorok hosszát. Időnkén lezártak egy-egy kocsit, nehogy elfogyjon a sor. Egy órányi sorban állás egy 5 perces eseményért nekünk túl amerikaias volt. Főleg ilyen belépőárak mellett. Este átmentünk egy Párizs külvárosában lévő kempingbe. Koordináták: 48.829563° , 2.477150°.

Június 17-18. Párizsban a Diadalív árnyékában boldogan üdvözöltük Pillanat Katát és Sógornőjét, sétáltunk a Montmart-on (ami némileg csalódás volt – egy zsúfolt piacra emlékeztet), fellépcsőztünk az Eiffel-torony második szintjéig (lent a liftekhez reménytelenül hosszú sorok álltak), innen már sorban állás nélkül liftezhettünk a tetejére. Sportos vállalkozásunk jutalma egy leírhatatlanul szép kilátás volt. A Louvre hömpölygő tömegében is eltöltöttünk néhány órát, és megtaláltuk a St. Sulpice templomot, mely a rózsavonalon fekszik. Érdekes volt keresgélni és meglelni a jeleket, bár a Da Vinci kód megfejtésbe nem kezdtünk bele. Párizsban reménytelennek tűnő feladat a parkolás. A „Kék rokkantautóval” ment az egész társaság, de még ennek az egy lakónak is nehéz volt helyet találni. A kempingből viszont jól használható a tömegközlekedés. Blue gyerekek kipróbálták.

Június 19. Elhagyva a zsúfolt nagyvárost először Normandia fölé indultunk. Etretat krétafalain tettünk egy igen szeles túrát, de ez nem rontotta a napsütéssel díszített lenyűgöző látványt. Amikor megláttuk a hatalmas sziklákat senki sem gondolta, komolyan, hogy felmegyünk, de végül mindenki felsétált, és megérte. Este már a Normandiai Partraszállástól híressé vált faluban, Arromanches parkolójában aludtunk, és reménykedtünk, hogy reggel a tenger csillogását élvezhetjük majd, nem pedig egy hajóhad árnyékolta fekete horizontot. : - ) A lakóautós parkolóból fantasztikus a kilátás. Messze a vízben, a mai napig láthatóak a D-DAY gyorskikötőjének maradványai. A parkoló: 49.339232° , -0.613895°

Június 20. Első kör mozi élményünk után végigjártuk a múzeumot és sorra idéztük történelmi ismereteinket, és újra „láttuk” a Leghosszabb napot, a D-day-t, no meg az Elit alakulatot, ami Normandiában végig kísért bennünket, ahogy felfedeztünk az ismerős falvak neveit. Nem jártuk be teljesen a partraszállás minden szegletét, de még az Omaha beach-en meg-megálltunk sétálni a partokon, és megnéztünk egy amerikai temetőt is.

Normandia után Bretagne körbejárása következett. Kora estére érkeztünk Mont St. Michel parkolójába, aminek már a megközelítése is lenyűgöző látvány. Még vacsora előtt gyorsan sétáltunk az épp visszahúzódott óceán medrében. Egy honfitársunk, akivel itt találkoztunk össze, figyelmeztetett, hogy pont este 10 órakor kell itt fényképet készíteni a várról (ezt Ő is így hallotta), Gábor inkább a kicsit későbbi órát választott, amikor már igazi sötétségben, díszkivilágítással látszik a kolostor erődítménye. Koordináta: 48.630163° , -1.506859°

Június 21. Délelőtt végigjártuk a kolostorváros utcáit, templomát, ahol épp szertartás folyt. Gyönyörű kertben sétálgattunk és csodáltuk a minden irányban szép kilátást. Sajnos itt is erősen összpontosítanak a turistákra, sok az árus, a bolt, az étterem a szűk kis utcácskákban, ami nem lenne baj, ha mindezt korhűen tennék. Kissé illúzióromboló volt, csak nehezen lehetett elképzelni az itt sétáló szerzeteseket. Útban Cap Fréhel világítótornya felé Rothéneufnál a parton megnéztük a parti sziklába faragott kőszobrokat. Érdekes hely volt. Koordináta: 48.686034° , -1.967505°

Útközben szerencsére nem vétettünk el egy gazda házának parkolóját, ahol Calvadost és Pommeau-t kóstolgattunk (természetesen vettünk is). Sajnos a világítótoronyhoz már épp zárás előtt érkeztünk, így már nem mehettünk fel, de a környékén tettünk egy sétát, ültünk a köveken és bámultuk a madarakat.

Este Bréhat-nál aludtunk. A parti rész el volt kerítve, és tele volt lakókocsikkal, amiben jól láthatóan állandó lakosok éltek. Felette a lakóautós részen nem volt hely három lakónak, de a domboldalban találtunk helyet (a lakóban igazi hegyi túrát tettünk, míg a kocsi elejéből hátra mentünk, illetve fordítva). Koordináta 48.820393° , -3.019630°

Ha lett volna sok időnk, biztosan átmegyünk hajókázni a szigetek közé.

Június 22. Ezt a napot is sok látnivalóval és sétával töltöttük. A házat a sziklák között (ahol egy tábla viperákat hirdetett!!!, de eggyel sem találkoztunk), Koordináta: 48.867464° , -3.234936°

Megnéztük gránit sziklákat Ploumnachban, Koordináta: 48.836107° , -3.480732°

Ezután leautóztunk Bretagne déli részre és nem maradt ki a Carnaci kövek látványa sem. Carnactól délkeletre egy parti stelplaccon (47.557150° , -2.949025° ) szerettünk volna éjszakázni. Az ott üldögélő lakóautósok élénk figyelme mellett beálltunk a három lakóval, majd kiálltunk. Dugig tele volt, sajnos, de aki arra jár érdemes megnézni. Alatta a parton van egy dolmen (sírkamra) ami nem egy nagy látvány, leszámítva, hogy hogyan is rakták ezt össze 7000 évvel ezelőtt. Szerencsére séta közben láttunk egy kempinget, így ennek csodás fái alatt parkoltunk le. Koordináta: 47.556615° , -2.942885°

Másnapra Blue-ék továbbindulást terveztek, mivel még sok mindent szerettek volna látni, az idejük viszont kevesebb volt. Mi inkább maradtunk, mert az utóbbi pár nap elég tempós volt és jól esett egy pihenőnap. Este grillparti, reggel búcsú. Délelőtt azt vettük észre, hogy egész kemping a part felé indul gereblyékkel és kosarakkal. Apály volt. Mi is sétáltunk a visszahúzódott óceánban, néztük ahogy a franciák turkálják a homokot, leszedik a kövekről a kagylót, és egyesek ott helyben kiszürcsölik a belsejét. Mi inkább csak osztrigahéjakat szedtünk, üldögéltünk a parton, … és persze a lányok mostak. Igazi pihenőnap volt. Minden kellemes helyről el kell indulni egyszer, és a Loire völgye várt már ránk.

Június 24. Nem terveztünk minden kastélyt megnézni, de végiagautóztunk a völgyön és az általunk legfontosabbakat mindenképp látni akartuk. Először a Chenonceau vízre épült gyönyörű kastélyt látogattuk meg. Ingyenes parkolójában éjszakáztunk, ami a vasút mellett van, de szerencsére éjszaka nem járt. 47.330438° , 1.068465° Mivel már közel volt a záróra, így a konyháját már nem állt módunkban megnézni, de a kastély korhű berendezése lenyűgöző volt. A zárás ellenére még sétálhattunk és gyönyörködhettünk Medici Katalin kertjében. A kastély előtt, egy parkolóban aludtunk, ami Máténak igazi mennyország volt, mivel közvetlenül mellettünk jártak a vonatok. Szerencsére este tíz és reggel 7 között nem jártak, vagy ha igen, akkor igen halkan.
Június 25. Utunk során megelőztünk egy házaspárt, akik egy régi automobilon közlekedtek. Az autó hátsó részén kosárka, tele a frissen vásárolt piaci áruval – érdekes látvány volt. A Château de Chambord Leonardo kettős csigalépcsőjével és rengeteg tornyával, tetőteraszával egy igazi mesekastély. Keresztül-kasul bejártuk és csodáltuk. Feltűnt, hogy a Loire völgyének talán leghíresebb kastélyának vadásztermében, a trófeák felén a felirat HUNGARY.

Parkolásnál nem kis meglepetés ért minket, mivel a lakóautók számára kijelölt helyre való beállásnál egy személyautó kitakart egy az autók hosszát mérő szenzort, így autóbusznak lettünk bemérve. Ez csak akkor derült ki, mikor Füredy Laci bedobta az összeget az automatába. Visszamentünk az információs pulthoz, nekünk átírták a jegyet és ennek megfelelően fizettünk, Laciék viszont már csak itthonról levélben reklamálhattak és kapták vissza a pénzüket.

Átautóztunk Oléron szigetére, ahol sok osztriga várt ránk (az egész sziget egy osztrigatenyésztő hely) és rálátást ígért a Ford Boyardra. Sajnos a kiszemelt lakóautós hely már magasságkorlátozott parkoló lett, így egy általános parkolóban álltunk meg, hogy vacsorázzunk. Itt ettünk először osztrigát és szent állatot (csigát! J). Szerettünk volna találni egy kellemes tengerparti helyet, de a lakóval éjszakázás mindenhol tiltva volt. Megkerestük a szigeten az egyetlen kempinget, de ott meg este 8 után zárt kapukra találtunk. Csak a már ott lakók járhattak ki-be egy kártyával a sorompós kapun, de a recepció zárva. Más lehetőség nem lévén a kemping előtt leparkoltunk, ott aludtunk és reggel továbbindultunk.

Június 26. Európa legnagyobb homokozóját vettük célba. A Dune Pilat egy valóságos csoda. A szél fúj, hordja a homokot, szörnyen magas, de nem lombozza le az odalátogatót. Nagyon kellemes, fenyves parkolójában letáboroztunk. A dombhoz érve, és felnézve a hosszú lépcsősorra, egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy biztosan fel akarunk mászni? Persze megmásztuk. A tetejéről csodáltuk a homokban össze-vissza sétáló embereket, távolabb a siklóernyősöket, alattuk az óceánt és a hajósokat. Fáradtan érkeztünk a lakókhoz és jóízűen megvacsoráztunk. Először viccnek indult, hogy vacsora után újra megmásszuk és megnézzük a naplementét, de megtettük. Nem bántuk meg. :-). A fiúkkal és a gyerekekkel leszaladtunk a vízpartig is, ahonnan ismét fel kellett másznunk.

Június 27. A Gavarnie vízesésekhez kora délután érkeztünk. Megállni már sehol nem lehetett, a parkolóban az éjszakázást nem engedték viszont elmondták, hogy ha továbbmegyünk a behajtani tilos táblánál, és átmegyünk az első hídon, akkor ott lesz egy kemping. Ott is volt, és a vízesésekig el lehetett látni. Koordináta: 42.728941° , -0.007444°

Még volt időnk felsétálni is, hisz a kempinges szerint kb. 1 óra az út. Nekünk mintegy 2 és fél órába tellett, de nagyon kellemes volt a séta fel és le egyaránt. Sajnos nyár lévén nem volt elég víz az esőgyűjtő területeken, de még így is lenyűgöző látványt nyújtott.

Június 28. Azt terveztük, hogy innen végig megyünk a Pireneusok fantasztikus útjain Andoráig. Rengeteg eszét vesztett biciklista közlekedik hihetetlen sebességgel (lefelé menetben) a kanyargós hegyi utakon. Sajnos az autóink nem értékelték annyira a táj szépségét. Főleg a sok kilométeres, meredek kaptatókat. Füredyék lakója egy pukkanással le is dobott egy csövet majd elszállt minden ereje. Nagy szerencsénkre hamarosan félre tudtunk állni, és Laci visszasétált az úton, és meg is találta az elfáradt bilincset is.

Ezután a miénknek is mintha elment volna az ereje. Persze a 6-8 %-os emelkedők már vízszintesnek látszottak. Végiggondoltuk, hogy ha itt ezeken a szerpentineken megadja magát valamelyik lakó, akkor jó darabig élvezhetjük majd a hegyi levegőt. Így inkább feladtuk, hogy ezeken az utakon Andorrába menjünk, inkább a laposabb vidék felé vettük az irányt.

Carcassone-ba érve a meleg nem hagyott alább, a kiszemelt parkolóban (43.210673°, 2.360609°) még 5 órakor is puha volt az aszfalt. Körbejártuk ezt a szépséges középkori várat, aminek a templomát sajnos zárva találtuk – talán az esti koncert miatt – és tovább álltunk valami hűvösebb éjszakai szállást keresni. Legurultunk a partra egy egész jó vízparti lakóautóparkolóba. Árnyék nincs, de a pancsolás, napozás, lazulás már nagyon kellett. Koordináta: 43.147626° , 3.155429° Tartottunk is egy pihenőnapot.

Június 30. Visszakanyarogtunk a hegyek közé és megnéztük a Cirque de navacelle-t. Térképünk szerint követtük az utat, azonban az út egyre keskenyebb lett, egy piktogramm nélküli kizárólag francia nyelvű tábla, figyelmeztetett minket valamire, de hogy mire arra csak akkor jöttünk rá, mikor az út olyan keskeny lett, hogy a velünk szembejövő autó már biztosan nem fért volna el. Mi egy szerpentin kanyarban, visszaforogtunk és Laciékkal szembetaláltuk magunkat, akik tolatva mentek vissza a hegy tetejére.

Autóinkból kiszállva felülről csodáltuk meg a hegyet a völgyben, és megegyeztünk abban, hogy a városka közelről valószínűleg gyönyörű, de innen a magasból biztosan sokkal élvezetesebb és látványosabb.

Délután érkeztünk a Montsauve alatti bambuszerdőbe, és nagyon kellemes, hűvös sétában volt részünk. A parkoló: 44.071494°, 3.981233°

A Pont du Garde egy csodálatos római vízvezeték (43.947391°, 4.535334°) a víz nagy kövek között csordogál, a vízparton késői strandolók. A rómaiak munkája döbbenetes.

Egy út menti majorban vacsoráztunk, aminek a főépülete igen romos volt, de gyönyörű virágos lugasa alatt vacsorázhattunk. Bár némi kétkedést vetett fel bennünk a romos kőkerítésen rohangáló patkányok látványa, de a pincérek kedvessége, segíteni akarása (nem volt közös nyelvünk csak útikönyvünk) adott némi bizalmat és nem csalódtunk. A megrendelt ételek kitűnőek voltak, a báránybordát azóta is emlegetjük.

Les Saintes Maries de la Mer be késő este érkeztünk. A vaksötétben nem indultunk már el a homokos úton, az előre kinézett vízparti rész felé, inkább leparkoltunk a fizetős stellpaccon. 43.454468°, 4.438812°.

Július 1. A reggelt egy kis fürdőzéssel kezdtük, majd a csapat nagyobb része megleste a rózsaszín flamingókat. Így már látszott, hogy továbbmehettünk volna, hisz sok lakóautós volt pár száz méterrel arrébb, a csatorna parton 43.456891°, 4.447076° Kriszti egy kis ápolásra szorult, így az Anya–Lánya csapat hátra maradt. Bár Kriszti korán reggel Apjával egyszer már megnézte az ébredő flamingókat. Átmentünk utunk egyik legélvezetesebb helyére, a Bernard által Woodstock-ra keresztelt partra. Egy csodahely azoknak, akik szeretnek közvetlenül a tengerparton biwakolni. Több kilométeres part viszonylag kemény homokkal és több száz lakóautóval. Az autók elhelyezkedése kaotikus, de senki nem tülekedik az első sorba minél közelebb a vízhez. Ha már ott áll valaki, kicsit arrébb vagy hátrébb vonul. 2 éjszakát maradtunk, mert nem tudtuk elhagyni a helyet. Koordináta: 43.347161° , 4.787036°

Vizet tölteni egy közeli lakóautó szervizállomáson lehet 43.412331° , 4.730952°

Július 3. Sajnos tovább kellett indulnunk, még volt néhány látnivaló és idő már nagyon kevés. Megkerestük Sault-nál megszagoltuk a levendulákat, megcsodáltuk az okker sziklákat Roussillon-ban, de iszonyatos volt a hőség. Végigautóztunk a Grand kanyonon, ahol a kanyon tetején megálltunk, és hitetlenkedve néztük a mélységet.

Este Saint-Tropez mellett Pampellone-ban parkoltunk le, egy lakóautós parkolóban hogy egy utolsó pihenőnapot tartsunk a hazáig tartó hosszú út előtt. 43.238980° , 6.661481° Ez sajnos Saint Tropez volt, nem Woodstock. Puccos környéken sivár parkoló, jó drágán, és még grillezni sem szabad.. A parton „heringek”, a vízen a luxusjachtok tömege a parti kocsmákban pózoltak a vendégek és a parton sétálók is úgy viselkedtek mintha divatbemutatón lennének. Két éjszakát töltöttünk itt és elbúcsúztunk Franciaországtól.

Július 4. Fájó szívvel, de nekivágtunk az autópályának. Gondoltuk, hogy Szlovéniában a kempingben alszunk egy utolsó fürdés érdekében, de a víz közelébe sem lehetett jutni, és az árak olyanok voltak, amit egy éjszakáért igencsak sokalltunk. Végül egy szlovén autópálya parkolóban éjszakáztunk, ahol a lakóautóknak külön felfestett rész volt, szerviz állomással.

Összességében nagyon szép utunk volt. Az egyetlen negatívum a hosszú sorok Disneyland-ben, illetve a Párizs környéki emberek mentalitása volt. Az ország többi részén nagyon kedves emberekkel találkoztunk, segítőkészek és mosolygósak voltak. Bár néha akadt gondunk a kempingben és a parkolókban a zsetonokkal (mindig kevés volt), de végül mindig minden tökéletesen alakult. Normandia és Bretagne a szívünk csücske lett, így még biztosan ellátogatunk oda egyszer…

Bízom benne, hogy ezzel a beszámolóval mi is tudunk adni jó tippeket más kempingeseknek.

Kata és GáborApa




Te is küldd be képeidet és tapasztalataidat, hogy mások is olvashassák!

Információ

Kategória
Élménybeszámoló/útleírás
Ország
Francia ország
Hasznos volt ez a tartalom? Adj rá értékelést!
Így értékelték a többiek:

Események

Hírlevél

Fórum friss: