Őrségi kurta-túra

Beküldte: Karollda

Akinek több ideje van, ne szaladjon úgy mint mi és hozzon bringát meg túrabakancsot!

Marokkóban jártunk

Beküldte: Okrauss
lakóautóval bejártuk Marokkót...

Kenyában is Kempingeznek

Beküldte: Lekvar
a sátorozás, az menő...

Őrségi Csörgő Vendégház

Beküldte: Piho
főszer, aszer, fenyőszer...

Isztambul ősszel

Beküldte: Lekvar

Nem kell félni Törökországtól...

Szigetköz Halrekesztő zárás

Beküldte: kajakos
hagyománnyá vált...

Kilenc hét lakóautóval Norvégiában

Beküldte: Okrauss

A bejárt területen szinte minden nevezetességet meglátogattunk....

Vértes, Várgesztesi tisztás

Beküldte: GaborApa
Egy erdei vadkempingezős, biciklitúrázós hétvége...

Pötréte vadkemping / horgászat

Beküldte: Pegi

Túl vagyunk életünk első vadkempinges kalandján.

Macedónia-Albánia

Beküldte: Lekvar

Érdemes elmenni, megnézni, kipróbálni...

Somogy ország

Beküldte: laci
A Kund kastély belső udvara lett alvó helyünk...

Olaszországba, ausztriai megállókkal

Beküldte: naroli74

ismét lakókocsival indultunk útnak...

Lefkada Görög körúttal 2012

Beküldte: Nemo25

2012 augusztus. Görög körút

Északi kis körút 2013. augusztus

Beküldte: Imiii

Nagyon megérte, és felejthetetlen, nagyszerű élményeket okozott...

Görögország, Kréta, Kissamos

Beküldte: mia

A bő két hétre tervezett nyaralásunkból pár napot sátorban töltöttünk el

Budva-Tivat-Dubrovnik-Mosztár-Szarajevó 2014

Beküldte: Lekvar

Egy novemberi hosszú hétvége...

Hellas 2011

Beküldte: Nemo25

Történetünk rendhagyó módon nem a címben szereplő dátum napján indult.

Lago Maggiore 2012. július

Beküldte: Annamaria

2 hetet töltöttünk lakóautóval Olaszországban

Erdélyi körutazás

Beküldte: GaborApa

Ha egyszer már jártál ott, bármikor elmész újra.

Franciaország Nizzától-Párizsig

Beküldte: Gabec

Nagyon örülök, hogy nem autópályán mentünk, mert így sokkal jobban beleláttunk az igazi Franciaországba.

Csehország lakókocsival

Beküldte: Karollda

Célul tűztük ki Prágát, immár lakókocsival...

Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körút

Beküldte: Lekvar

Nyaralásunkat egy nagy körút megtételére terveztük....

Örvényesi vadkemping

Beküldte: Pegi
...valószínű, hogy jövőre ismét ellátogatunk ide pár napra.

Hollandia, nem csak Amsterdam

Beküldte: Karollda
Gyors, de tartalmas út volt...

Francia körút

Pont du GardeBeküldte: Karollda

Lakóautóval Svájcon át Franciaországba

Kis-Balaton, Orfű kirándulás

Beküldte: GaborApa

Messzire nem akartunk menni, így hát itthon kóricáltunk egy kicsit...

Evia-Athen 2014

Beküldte: Nemo25
Evia-ra két hídon lehet áthajtani...

Spanyol körút lakóautóval

Beküldte: Kata

Spanyolország keleti part, Gibraltár, Andalúzia, Barcelona.

Tiszapüspöki Tisza-part

Beküldte: PSteve
elég nomád ...

Fertő-tó és Ausztria, Mesepark.

Beküldte: GaborApa

Vidámparkozással egybekötött, őszi csavargás a Fertő körül.

Ha szilveszter, akkor Szicília!

Beküldte: Jamesz

Ősszel egy átdorbézolt este után.. úgy döntöttünk, hogy.. kulturáltan töltjük a szilveszter éjszakáját

Olasz-Francia utazás

Beküldte: Eva54

Világjáró nők lakóautóval...

Afrikai Mercedes Unimóka lakóautóval

Beküldte: Gagabi

Életem legnagyobb autós kalandja volt...

Kelet-Magyarországi barangolás

Beküldte: laci
két részre szakadt...

Salzburgerland

Beküldte: Nemo25
egy álomszép táj..

Görögország, Ελλάδα 2017

Beküldte: Nemo25
Ugye tudjátok miről beszélek?

Francia Nagykörút

Beküldte: Kata

Három hetes felderítő út Franciaországban

Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento

Beküldte: mia

Egy-két furcsaságtól eltekintve elégedettek voltunk...

Nyírség-Bereg 2012 szeptember

Beküldte: Nemo25

Első állomásunk a Nyíregyháza Sóstó volt, az állatpark közvetlen szomszédságában

Toscana. Nagyvárosok.

Beküldte: Eva54

San Gimignano, Siena, Livorno, Cecina, Pisa, Lucca, Firenze. stb.

Dél-Tirol útibeszámoló

Beküldte: Jenci2
Óriási élmény volt...

Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia

Beküldte: Juli

Eredetileg több időt szerettünk volna Albániában tölteni....

Toscana

Beküldte: Nemo25

1 nappal az indulás előtt Toscana lett a befutó....

Pecázás Akaliban

Beküldte: GaborApa

Ide már többször is ellátogattunk, és ennek több oka is van.

Miért jó sátorozni?

Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett.

Olaszország Toszkana

Beküldte: GaborApa

Rövidke kis memó a Toszkánai utunkról.

Hollandia-Dánia, Németországon keresztül

Beküldte: Wobi

Összesen 3 hét alatt kb. 5.000 km-t tettünk meg...

Peloponnészosz

Görögország Beküldte: Nemo25

"G dúrban zúgják a fákon a kabócák..."

Zalaszentgrót - Kavicsbánya tó

Beküldte: Pegi
...horgászatra és vadkempingre...

Nyaralás Splitben

Beküldte: PSteve
Rengeteg látnivaló van...

Kempingezzünk kicsikkel.

Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet.

Luxemburg

Beküldte: Wobi

Jó 30 évet kellet várnunk, hogy újból eljussunk ide.

Tisza-tavi vadkempingezés

Beküldte: GaborApa

Régóta kíváncsi voltam már erre a vidékre ...

Kenya 2013

Beküldte: Lekvar

nem lakóautós, de érdekes...

Lengyel körút

Beküldte: GaborApa

Eredetileg motorozni akartunk, de ebből is lakóautózás lett.

2017. 07-08. Görögország

Beküldte: Kudela
Nagyon régi álmom...

Orfűi peca

Beküldte: Gazsy86

gyors kirándulás, horgászat, pihenés, sörözés

Beküldte: nemo25


Toscana


Toscana 2013 tavasz

Egy 10 napos, tiroli, tavaszköszöntő túrára készülődtünk már hetek óta. De az idei tavasz nem fogadott a kegyeibe, mert csak nem akart engedni a hideg a szorításából. Teltek a hetek, de nem javult az időjárás. Május 23.-a volt kitűzve indulásnak, de ahogy közeledett a dátum, úgy romlottak az esélyeink, egy elfogadható időjárásra Ausztria nyugati felében. Már latolgattuk, hogy esetleg, egy németországi romantikus útra kéne módosítani a terveinket, de az a régió sem kecsegtetett jobb időjárás előrejelzéssel. Így, 1 nappal az indulás előtt, Toscana lett a befutó. Megfelelő felkészülésre már nem volt időnk, csak úgy kutyafuttában szedtük össze az információkat a térségről. Sebaj, majd lesz valahogy.
Kora reggeli indulás, hogy elkerüljük a reggeli pesti csúcsforgalmat, és már robogtunk is az M1-esen Győr felé.Egy kis kitérőt tettünk DEP Zoliékhoz Ásványráróra, mert pár lakóautó alkatrészt vittünk a csigájukhoz. Parndorfnál csurig tankolom a kocsit. Na nem azért mert kint a fű is zöldebb, de tény, hogy jobban megy a szekér a kintivel, mint a hazaival, és ráadásképpen 10%-al kevesebbet is kér belőle a gép. Semmeringnél, le van zárva az autópálya, kiterelnek a régi útra, mert javítják az alagutakat. Így megállunk a Hirschenkogelnél ebédelni, a felvonó parkolójába. Délutánra érkezünk meg Wernbergbe, ahol egy ingyenes lakóautó parkolóban töltjük az éjszakát. A parkoló tiszta, rendezett, de ékelni kell. A Gasthoff Fruhmann mellet található.
GPS: N 46°37'30" ; O 13°55'44"

Wernberg

Reggel szakadó eső ébreszt. Az esti derült időnek nyoma sincs, minden szürke, és kellemesnek egyáltalán nem nevezhető, 8 fok sem javít a helyzeten. A városkában megpúpozom még a gázolajtartályt. Udine, Velence, Monselice útvonalon haladunk, szinte végig szakadó esőben. Csak Velence térségében derül ki egy kis szakaszon az égbolt. Az autópálya díja, 21.10€. Monselice-nél, letérünk alsóbb rendű útra. Este városában megállunk, a Castello Carrarese mellett. Szép, rendezett, hangulatos középkori várral, és belvárossal, pont megfelelő egy másfél órás kis sétára. Szerencsénk van, mert az eső elállt, majd visszatérve, amint beültünk az autóba, csak akkor kezdett megint csepegni. Mantovát elérve, ebéd egy lakóautó parkoló bejáratánál. GPS: E 45.16339° K 10.81249°
Az eső még változó intenzitással, de folyamatosan esik, ezért úgy döntünk, hogy tovább megyünk. Szép várfallal körülvett kisváros , Montagnana mellett vezet utunk. Magunk mögött hagyva a Po völgyét, Pármába érve, derült napsütés fogad. A város közepén kívántunk megállni éjszakára a kempingbe, de kiderül, hogy az a kemping zárva tart. Így visszamegyünk a város szélén lévő lakóparkolóba. GPS: É 44.80932° K 10.28402°
Kulturált, tiszta, kamerával megfigyelt. 12€ volt a számla, délutáni érkezéssel, reggel 8-as indulással. Nyakunkba vesszük a várost. Szépek a kis sikátorok, a díszes épületek, templomok, paloták, amiket a lemenő nap fénye fest még hangulatosabbra. A vacsoránk, egy egy finom calzone.
A reggel megint borult idővel köszönt ránk, de nem veszi el a jó kedvünket. La Spezia felé vesszük az irányt. Kanyargós autópályán haladunk keresztül az Északi-Appenninek hegyvonulatain. Szinte végig szakad az eső, mérgesek, komorak a hegyek. A Parma La Spezia szakasz díja 13€, és még 5.70€ Viareggioig . Kis kitérővel megnézzük La Speziát. Körbeautózzuk, de ki nem szálunk. Ez egy ipari és kikötő város, sok látnivaló nincsen . Carrara környékén láthatóak a márvány bányák, és szép számú feldolgozó üzem mellett elhaladva, érjük el Viareggiot. ACSI kártyával igénybe vehető kempinget nézünk ki. Ennek díja egy éjszakára 16€. GPS: N 43°51'5" E 10°15'35"
Szép, rendezett, és tiszta a kemping, egy gyermekpark van a közvetlen szomszédságában, mini állatkerttel. Jönnek mennek a felhők, hol esik, hol meg süt a nap, erős szél fúj. Kisétálunk a 800 métere lévő tengerpartra. Amint átvágunk a sétányon, a mocsaras, ősfás ligeten, messziről hallható, hangos morajlással adja tudtunkra a tenger, hogy nincsen strandidő. Hatalmas hullámok, és a szél által simára fésült homokos föveny fogad minket. Az egész partszakaszon nem látni embert. A párába burkolózó, komor felhőkkel tarkított partvidék, lenyűgöző látványa bűvöl el mindkettőnket. A természet fitogtatja az erejét. Törpének érezzük magunkat, és mégis magával ragad, ez a szertelen tombolás. Teleszívom a tüdőmet, és érzem ahogy átjár a finom sós tengeri levegő. Szó szerint, kívül, belül. Az erős szél minden zugba megtalálja a bejáratot. De nem zavar, hiszen erre vártam. Jól esik mint éhező embernek, egy falat, friss kalács. Elidőzünk egy kicsit még, majd a város felé indulunk. A parti út mentén vendéglők sorakoznak. Jó időben nagy élet lehet erre felé, de most kihalt. A kikötőnél, remek kebab csillapította éhségünket, majd egy igazi, olasz fagylalt tette még kellemesebbé az estét.
A másnap reggeli tiszta, derült égbolt, pont megfelelő egy kerékpáron töltött naphoz. Keresztül, kasul, bejárjuk a városkát délelőtt. A parti sétány épületei érdekes képet mutatnak. Talán mondhatnám azt, hogy stílustalan, összességében a tömegek szórakoztatására épített, sok épület szertelen kavalkádja, de inkább találóbb, ha játékos sokszínűségnek jellemezük. Az ősfás városi parkban egymást érik a vurstlik, és mutatványos pavilonok, a főtéren meg a bolhapiacon nézelődhetünk. Az ebéd megint kebab. Tudom, ez nem olasz kaja, de akkor is imádjuk. Visszamegyünk a kempingbe, mert meglehetősen karcosan kezd működni a bringám. Egy kis váltóállítás, és láncolajozás, megoldja a gondokat. Délután a Torre De Lago Puccini felé kerekezünk el a város utcáin, majd, a parti sétányon vissza. A széles homok dűnék között, több helyen is, fából épített kis ösvények vezetnek a fövenyig. Ezt a partszakaszt nem kezelik, amit kivet a tenger az ott marad. Azért a szemetet ottjártunkkor önkéntesek összeszedték, csak a természetes eredetűt hagyták ott. Ettől érdekes és szép ez a rész. A hordalékfák, tenger formálta alakzatai remek fotók készítésére ösztönzik az utazót. Órákat lehet eltölteni a parton, fotótémát keresve, és találva.

VaDászat közben :-)

Időközben tájékozódtunk, hogy miképpen lehet Pisaba eljutni tömegközlekedéssel. Ugyan van busz és vonat is, de meglehetősen nehézkesen lehet összehangolni az oda vissza utat. Inkább a lakóval történő továbbindulást választottuk másnapra.
Mindössze 25 km-es út várt minket a reggeli után. Pisa belvárosához közel van a Torre Pendente kemping. GPS: É 43°43'33.2" K 10°22'56.7"
Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy egy meglehetősen hosszú, kb. 300 méteres vasúti aluljárón lehet megközelíteni a történelmi városrészt. De ezt az akadályt leküzdve, szinte a városfal tövében érünk újra a felszínre. Belépve a várkapun, képekről ismerős, de mégis lenyűgöző látvány tárul elénk. Megnyugszik a vándor lelke, hiszen itt van a híres ferde torony tövében, és sikerült ideérni azelőtt, hogy eldőlt volna. Azt a kis időt amíg feljut a tetejére, már csak kibírja, ha már átvészelte azt a sok évszázadot. Mindenhova előre, a téren található jegyárusító helyeken megváltott belépővel lehet bejutni. A múzeumok egyenként 5 €-s árát lehet mérsékelni egy kombinált 4 helyre szóló 9, vagy 3 helyre szóló 7€-s belépőkkel, amelyekkel a dóm is megtekinthető ingyenesen Viszont a toronyba a tarifa 18€. Délelőtt váltottunk a múzeumokba egy kombinált jegyet, így a dómot is megnéztük, de csak úgy futólag. A keresztelő kápolna akusztikája fantasztikus. Egy apró kis zörej is másodpercekig hallható. Ha a kapukat valaki becsapja, akkor az 5 másodpercig tartó robaj. Egy apró kis kósza fütty is felér egy madártrillával. Érdemes alaposan körbejárni, és figyelmesen hallgatni a neszeket.
Ebéd a főtéren, egy trattoriában. A teraszról, pont a a tornyot, és a dómot lehet látni. Persze mi mást, mint pizzát rendeltünk. Lassan rá lehetne fogni hogy kissé giccses a pillanat, de inkább nevezzük felemelőnek. Minden esetre, remekül érezzük magunkat. A pizza gyorsan érkezik, kedvesek a pincérek, és az étek is kitűnő.
Délután fél négyre kaptunk jegyet a torony megmászásához. Városnéző sétánk után még van egy órányi időnk. Újra bemegyünk a dómba, kihasználva a torony belépőjén is a lehetőséget. Kényelmesen leülünk, így tüzetesen meg tudjuk figyelni a hatalmas épületet. Felemás érzések futnak át rajtam. Egyrészről érzem a gigantomán magamutogatást, a tömegek hiszékenységét kihasználó, középkori kényurak zsarnokságát, másrészről magával ragad, és csodálattal bámulom, a régmúlt építészetének az alkotását. Miképpen ott ülünk, és hagyjuk, hogy átjárjon a hely atmoszférája, érzem, hogy a tompa zsibongás ellenére is, kellemes megnyugvással tölt el a röpke egy órás pihenőnk alatt. Mivel már közeleg az idő, mikor megmászhatjuk az ódon lépcsőket, beállunk a rövidke sorba a bejáratnál. Közben figyeljük, a kissé mókás turista hadat, miképpen pózolnak a fényképező gépek előtt, beállítva, mintha éppen felborítani, vagy kiegyenesíteni szeretnék a La Torre kecses épületét. Fentről csodás a kilátás. A fényviszonyok ideálisak, készülnek a remek fotók.

A toronyból

Jó tudni, hogy a szépen felújított épület egy ideig megnyugtatóan áll még, hiszen sikerült stabilizálni és még a dőlés mértéke is pillanatnyilag "'csak" 3.9 méternyi. Párszor meg is tréfált ez a ferdeség, előfordult, hogy nem egészen éreztem, miképpen van a függőleges. Olyan, elvarázsolt kastély jellege volt a dolognak. Még elidőztünk volna, de hamar letelt a nekünk járó időkeret, így még megnéztük az árusokat, hűtőmágnes beszerzésének a célzatával. Itt aztán elmondhattuk, hogy van sok görbe bögre a polcokon, hiszen az összes bögrének tűnő tárgy, La Torre Pendente-nek adta ki magát. Vacsorára visszaértünk a lakóhoz. Nem hagyott nyugodni, hogy milyen lehet a dóm kivilágítva az esti sötétben. Rövid pihenőt követően, elindulunk, majd kisvártatva, megint a városban álltunk, és nem akartunk hinni a szemünknek. Sok mindenre számítottunk, na de hogy üres legyen minden, arra nem. A díszvilágítás is szolid, mindössze pár reflektor emelt ki egyes részleteket. Jó érzékkel, pont annyit, amennyit kellett. Így nyugodtan lehetett, szépen megkomponált fotókat készíteni.
Másnap, a reggeli után, megint úton vagyunk. A 65 kilométerre levő Cecina lett kinézve. A Le Tamerici kempingbe állítottuk fel az alaptábort. Ez ACSI kártyával napi 14€ kiadással jár. Szép rendezett, kulturált kemping. A lakóparkoló a kemping mellett található, 8 € a napi tarifája, de a vízért 3€-t kell fizetni. GPS N 4317°'31" E 10°30'38".
Olvastuk valahol, hogy Vada felé, szép, fehér homokos partszakasz található. Kerékpárra pattantunk, hogy ezt megtaláljuk. A part mentén sűrű fenyőligetek találhatóak, ez szép, de a part lehangoló, sötét szürke kavicsos homokja nem nyerte el a tetszésünket. Ráadásul a vastagon hordalékként lerakott hínárszőnyeg, és bűz, tovább rontott a helyzeten. Tucatnyi helyen lementünk a partot megnézni, de a fehér homokos strandot nem találtuk meg. Ezek szerint ez csak kacsa. Viszont szinte végig volt kerékpár út.
Visszaérve a kempingbe láttam, hogy egy, a miénkhez hasonló lakóautó áll, három parcellával arrébb. Tüzetesebben megnézve, feltűnt nekem, hogy ezt a német rendszámos autót, én képekről ismerem. Illedelmesen odaköszöntem németül, de hamar kiderült, hogy nem kell a német ékesszólásomat erőltetni, mert megteszi a magyar is. Tomiékkal, estébe nyúló, jóízű beszélgetéssel telt el az idő.
Napsütéses madárfüttyel ébredtünk, majd ugyan a tervezettnél kicsit később, de Volterra felé vettük az irányt. Az úton közeledve,már messziről látható, hogy nem mindennapi élményben lesz részünk. A La Balze kempingbe álltunk be. GPS: É 43°24'46.6" K 10°51'6.2"
Gyorsan leparkoltunk egy jó helyen, és már mentünk is felfedezni a középkor hangulatát idéző várost. Elbűvöl és magával ragad. Élvezzük az időutazást, annak ellenére, hogy hideg van, és hol esik, hol meg süt a nap, miközben fúj a szél. Ebédre egy pizzaszelet, és utána egy sajt alapú krémmel töltött sütemény került puskavégre. Addig-addig tekergünk, míg visszaérünk a süteményes boltocskához. Isteni a portéka, így, még egy adag sütike beszerzésre került. Minden kis sikátort, és utcát bejártunk, csodálattal adóztunk a páratlan toscanai táj panorámájának a falakon, majd visszaindulunk a kempingbe.
A vacsora aznap, Gnocchi, bolognai raguval, és Granna Padano sajttal. Mit mondjak? Nagyon jól esett. Némi pihenő után megint megyünk. A kemping mellett, egy panoráma sétányt lehet végigjárni. Van ott földcsuszamlás okozta szakadék, monostor, és a belvárosra kilátópont. Miközben nézelődünk, visz a lábunk előre, és azon kapjuk magunkat, hogy megint a várfal bejáratánál vagyunk. Szép a naplemente, így újra körbejárjuk a lassan kiürülő belvárost. Fáradtak vagyunk mire visszaérünk.
Hajnalban jégeső ébreszt álmunkból. Kopog rendesen perceken keresztül, majd kis szünet és újra, és újra, és újra. Vastag fekete felhő telepedett a környékre. Csak esik és esik. Szörnyen lehangoló. A recepción fizetésnél, ami 32€ kiadással járt, mondják hogy egész nap ilyen áztató eső várható. S. Gimignano tornyai várnak ránk, ezért dacolva az elemekkel, nekivágunk a kanyargós útnak. Jó az irány, mivel a fekete felhőket magunk mögött hagyva jelentősen kellemesebb, napos foltokkal tarkított időjárásban van részünk. Kisvártatva, felbukkannak előttünk a tornyok. Megpróbálunk leparkolni valahol, de nem találunk a lakóautónak megfelelő parkolóhelyet. Kétszer végigmentünk a városon, de megállni nem tudtunk. Több lakóautós is tanácstalanul bolyongott velünk együtt. Miképpen megfordultam az egyik kereszteződésben, észrevettem egy kis üzemet, pár méterrel beljebb. Volt bent egy pár, jó nagy parkolóhely. Bementem, és megkérdeztem, lehetséges-e esetleg, hogy az egyiket használjam 3 óra erejéig. Nagyon kedvesek voltak a munkások, és a főnököt rögtön megkérdezték, aki szinte gondolkodás nélkül rávágta, hogy nyugodtan álljak be a kapu mellé, a legnagyobb helyre. Így megoldódni látszott a probléma. Pár perc alatt elértük a történelmi várfal kapuját. Egy újabb időutazáson vehettünk részt. Ugyan kicsit rontott a helyzeten, hogy éppen vásár volt a főtéren, és minden tele volt elárusító kocsikkal, de azért a lényeg átjött. A város szerkezet hasonló Volterához, de mások a stíluselemek. Valamikor több mint 70 torony állt itt. Mára csak 13 maradt. Így is érdekes, milyen lehetett amikor még az összes megvolt?
S.Gimignano

Az egyik kis boltban vásároltunk Mandorlatot. Mi a Panpepatot, és a Panfortet kóstoltuk meg. Csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. Felejthetetlen ízélmény.
Certaldo irányában folytattuk utunkat, ahol szintén egy középkori vár felfedezése miatt álltunk meg. Ugyan ez kisebb és nem olyan felkapott hely mint az előző két helyszín, de érdemes megnézni, mert ez mit sem von le az értékéből.Azon túl, hogy ez is középkori és szépen karban tartott, teljesen eltérő a másik kettő, előtte megtekíntett városhoz képest. Megérte rászánni azt a két órát.
Délután 4 órára Firenzébe értünk. A jegyzeteinkben szereplő lakóautó parkoló, a megadott, internetről kinézett koordináták alatt nem található, így a Michelangelo kempingben kötöttünk ki. GPS: É 43°45'45.9" K 11°16'9.2"
Maga a kemping jó helyen fekszik, hiszen a város felett a domboldalban található, de az ára és a minősége finoman szólva sincsen, még csak köszönő viszonyban sem egymással. A parcellák részben sárosak, hepehupásak, részben borzalmasan lejtősek, még ékkel sem lehet használni rendesen őket. A szaniterek állapota siralmas, koszosak és büdösek. Az ár egy éjszakára 41€, ami figyelembe véve, hogy még csak előszezon volt, igencsak borsos. Miután ékre állítottam a lakót, már indultunk is felfedezni a várost. 18 órakor már a dóm előtt álltunk, és figyeltük a körmenetet, amibe belefutottunk. Szinte egyfolytában zúgtak a harangok. A dóm szépen díszített kívülről, belülről sem lenne csúnya, de hatalmas csalódás volt számunkra az ezernyi, barna, szocreál szék látványa. Szép faragott, fa padokat várna az ember, ezzel szemben egy ízléstelen, műanyag kupac fogadja a tömegeket. Az esti forgatagban bejártuk a belvárost. Tetszett amit láttunk. Éjfél előtt értünk vissza a lakóhoz. Iszonyatosan elfáradtunk, hiszen aznapra három város megtekintése volt mögöttünk. Hozzáteszem, nem rohantunk, szépen komótosan, de vitt előre a lábunk, és csak úgy faltuk a látnivalókat, hajtott a sok csoda, ami elénk tárult.
Reggel a telefon ébresztője vert fel minket álmunkból. Pillanatok alatt elkészültünk, és irány a reggeli turista mentes üres város. Régi bevált tapasztalat, hogy délelőtt 11 óráig nem kerülnek elő a tömegek, így lehet lökdösődés nélkül nézelődni. Ez most nem jött be. Már a kora reggeli órákban is nyüzsög a város. Keresztbe, hosszában kerékpárosok, szállító teherautók, és sárga esernyős idegenvezető után caplató csoportok hada, lepte el az utcákat. Finom reggeli, az egyik kis kávézóban, és utána miénk megint a város. Tételesen nem sorolnám fel a látnivalókat, hiszen az millió helyen le van írva. Legyen elég annyi, hogy bármerre mentünk, mindenhol leltünk látnivalót. A méhkasra hasonlító zsongás, állandó vibrálás, egy idő után kezdett elég lenni, meg hát az elmúlt napok tömény urbánus életmódja után, a természet közelségére, tengerpartra vágytunk. Mivel a kempinget 13 óráig lehet elhagyni, anélkül hogy a következő napot kifizettetnék, ezért délre visszamentünk a csigához, és gyors zuhanyozás, no meg a lakó teljes szervizelése után 12 óra 58 perckor újra úton voltunk, Chioggia felé.

Chioggia

Még Firenzében tankoltam 30 liter üzemanyagot, hogy elég legyen a Szlovén határig. Lassan beborult, és egész végig esett az eső. Az autó pálya díja 12.6€ erre az útszakaszra. A gázolaj betyáros. Megy a kocsi vele mint a mérgezett egér, és a fogyasztásom is igen kedvezően alakul. Tartva a 120-130 körüli tempót, 9.4 literes a kocsi fogyasztása. Az itthonival bizony a 110-120-as tempóval 10.7 értékek jönnek ki.
Chioggia előtt 20 kilométerrel elterelnek minket egy másik útra, építkezés miatt. A terelő út rendkívül keskeny, egy csatorna gátja. Átsuhant rajtam egy kósza gondolat, ez véletlenül nem a kerékpárút? De nem. A szembe jövő kamion elhaladásakor azért nem tettem volna az ujjamat a tükrünk és a kocsija közé. Ilyen esetekben de jó, hogy csak 2 méter széles a csiga. Az Internazionale kempingbe megyünk. ACSI kártyás kedvezménnyel 17€ egy éjszaka. Szép, tiszta, rendezett kemping, saját stranddal. GPS: É 45°11'23" K 12°18'25.5"
Az időjárás borús, csepegős. Másnapra már jobb időt jósolnak.
És valóban, tündöklő napsütés, és finom, kellemes meleg ébreszt. Nem is kéretjük magunkat, lerúgva a papucsokat, messze elsétálunk a simogató napsütésbe a parton. Néhol belegázolunk térdig a hűvös habokba. Élvezzük, ahogy a talpunk alatt szétfut a langyos homok. Végre kezd éledezni a part, sokan kimerészkedtek, engedve a napfény csábításának. Ebéd után a hancúrmatraccal kivonulunk a partra és csak lazulunk. Este bringával, bemegyünk a városba. Szinte végig van kerékpárút. Megnézzük a gátrendszer építkezését, amit Velence megóvása érdekében találtak ki. Mikor elérjük az öreg halászfalut, elkezd megint esni az eső. Beállunk az egyik árkádos ház védelmébe, és itt várjuk meg a szárazabb időt. Egy mini Velencét látható. Rengeteg halászhajó, és kisebb bárka vesztegel a kikötőben. Helyenként fullasztóan erős halszag terjeng. A parton a hálók, ontják magukból a kellemesnek nem nevezhető szagokat. Egy darabig tekergünk a sikátorokban és az utcákon, majd kiérve a termő földek közé, még messzire elkalandozunk.
A 11. nap, borús, hűvös idővel kopogtat. Délelőtt kártyával, és pihenéssel múlatjuk az időt. Másnapra jobb időt jövendölt az időjós Gradoba, ezért úgy döntünk, hogy inkább a borús időben utazzunk, és másnap már a napsütésben megint lehet tekeregni. 10 perc múlva már fizetünk, feltöltés után már haladunk is keletre. Még azért megállunk pékárút vásárolni, hogy ha megéhezünk az úton legyen manna nálunk. Ezidáig nem volt szerencsénk a kenyerekkel. Valahogyan nem sikerült igazándiból jó kenyérfélét beszereznünk. Pedig régről emlékszem, hogy ettünk valóban jó, és tartalmas kenyereket Itáliában. Úgy látszik ez már ott sem a régi. És láss csodát, egy apró kis boltban találunk olyan igazi, jó illatú hagyományos cibattát. Nem száraz, nem ízetlen, nem fogíny tépő, olyan igazán tökéletes. A kedves úr, aki kiszolgált, látva az elégedettségemet, csak magabiztosan mosolyog. Tisztában van vele, hogy tökéletes a portékája, és jól esik neki az elismerés. Gradoig a pályadíj 6.7€ Szerencsénk volt, mert torlódás volt a pályán, de némi lassítás árán eljutottunk a nekünk megfelelő lehajtóig. Éppen letértünk, mikor teljesen megállt a forgalom. A Tenuta Primero kempinget választottuk, ami szintén ACSI kártyával kedvezményesen használható. Naponta 16€-t fizettünk. GPS: N 45°42'19" E 13°27'51"
Árnyas, szépen rendezett, 51 éve működő kemping. A személyzet rendkívül kedves segítőkész. Ami érdekes volt, az a vizesblokkok állapota. Nem volt koszos, és nem volt elhanyagolt, csak egyszerűen régi. Igyekeztek karban tartani. Érdekes kontrasztot adtak a régi csempék és falak lefestve egy jó minőségű bársonyos tapintású, bőséggel használt fehér festékkel, és az aránylag új szaniterek.. A tenger ezen része, nem igazán alkalmas fürdőzésre. Ugyan van kialakítva egy kis mólóval egy mélyebb rész, ahol meg lehet mártózni a habokban, de ez nem az, amire igazándiból vágyik az utazó. Ez egy mocsaras, sekély feltöltődött része az Adriának.

Miután beálltunk a kiválasztott helyünkre, érdekes dologra lettünk figyelmesek. A mellettünk lévő sorban, egy telepített lakókocsi körül, kiabálva totyogott egy sirály pár. Közelebb lépve észre vettük, hogy két pici fióka is van velük.
A lakókocsi alatt építettek fészket maguknak, és ott költöttek. Így bőven volt alkalmunk megfigyelni a három nap alatt, a Hering sirályok viselkedését. Ha valaki közelebb ment hozzájuk, vehemensen védelmezték a csöpp, szürke pöttyös kicsiket, szorgalmasan hozták nekik a táplálékot, és amint melegebb volt, meg is sétáltatták őket, ahogy egy gondos szülő teszi.

Másnap gyönyörű időben kerékpárral behajtottunk Gradóba.

Grado

Szép a kikötője, és ismét évszázadokat léphetünk vissza az időben, hiszen ez is egy, a régmúlt időkből itt maradt kis halászfalu. Ebéd egy kis pizzériában, majd szieszta egy padon a kikötőben. Garnéla rákos pizzát és tintahalkarikákat rendeltünk. Miután bejártuk az egész várost, visszaindulunk a kempingbe. Menet közben egy kócsag szállt fel az árokparton mellettem. 200 méteren, együtt haladunk fej fej mellett. Ő néz engem, én meg nézem őt. Kecses, csodaszép madár. Kis pihenő után, megint nyeregbe pattanunk. Keletnek indulunk el a kerékpár úton. Egyszer csak utunkon meglátunk egy observatoriumot. Pazar madárles, nyitható ablakokkal, ingyenesen használható távcsővel, és színes tablókkal. Egy rendkívül gazdag élővilággal rendelkező mocsár tárul elénk. Megvan a másnapi programunk, itt hosszabban el kell majd időzni. Még tovább gurulunk egy kicsit, de lassan sötétedik, ezért visszafordulunk.

Másnap izgatottan készülődünk, hiszen remek szórakozásnak nézünk elébe. Kitűnő bringa, és szinte forgalommentes alsóbbrendű utakon haladunk. Hol csatornák, hol lagúnák és hol a tenger mellett vezet az aszfaltcsík. Az egyik helyen ki van írva, hogy kapható fragola. Már ott is vagyunk és veszünk egy dobozkával. Friss, érett, zamatos eper, és nagyon dolce. Pillanatok alatt felfaljuk, ezért hozom is a következő dobozzal. Nagyon közel van az Isonzo. A partján megtaláljuk a Caneo nevezetű madármegfigyelő objektumot. Nagyon komoly épület, vendéglővel, kiadó szobákkal és megfelelő kilátási pontokkal. Viszont minden zárva van, és lassan az enyészet, és a portyázó gyűjtögetők martaléka lesz. Kár érte. A mocsaras részen, meglehetősen hosszan, egy jól megépített, hangulatos, fa móló vezet ki, egészen a folyó nyílt vizéig, ahol még egy hajókikötő is ki van alakítva. Erős sodrással teszi meg az utolsó métereket az Isonzo, míg végül a tengerbe ömlik. Érdekes, zöldes színezete van a tiszta víznek, miképpen megsüti a nap. Az élővilág folyamatos mozgásban van, minden füttyög, csipog, csattog, és szörcsög. Találkozunk német bringásokkal, szóba elegyedünk velük pár perc erejéig. Mi elmondjuk nekik, mit érdemes megnézni itt, Ők meg mesélik, hogy hatalmas esőzések, és áradások vannak Németországban, Ausztriában, és Magyarországon is. Ezekről nem is tudtunk, hiszen nem nézünk tévét, és a neten is csak gyorsan üzenetet küldtünk haza.
A visszaúton megálltunk még az előző nap felfedezett madármegfigyelő állomásnál. Hosszasan elidőzünk, és csodálattal nézzük a bemutatót. A fecskék hangos csicsergéssel kergetik a barna rétihéját, míg a hosszú lábaival a fekete gólyatöcs keresgélte a sekély vízben a betevőjét. Az ásólúd is terelgette a 12 pelyhes libáját, hogy keressenek élelmet maguknak. A kacsák, récék,hattyúk, kormoránok, csérek és poszáták békésen tették a teendőiket, nem zavarva és zavartatva magukat, és egymást. A fekete fejű sirályok rikácsolva gyűjtögették a halakat a vízből
Még este sétáltunk egy kicsit, aztán bepakoltunk mindent, hogy ne reggel kelljen indulás előtt.
A 14. napon, komótosan keletnek vettük az irányt. Egy apró kitérőt még tettünk, az epret árusító kis farm felé, pár doboz útravaló beszerzése miatt. Monfalconéban megálltunk sajtokat venni, Na igen. Azok a Parmezánok, és Granna Padanok isteniek. Autópálya díjat, már nem kellett fizetni a Szlovén határig, viszont pályamatricát venni kellett. A szlovén pályamatrica meglehetősen rossz minőségű, ott a helyszínen azonnal fel is kell ragasztani, mert akkor kiderül, hogy le tudod e szedni a matrica hátoldalát anélkül, hogy darabjaira hullana szét az egész. Nekünk az első 3 részre szakadt akaratunk ellenére. Rögtön adtam is vissza az eladónak, mert így már érvénytelen. Valamit motyogott emberünk , de ha vacak a cucc, akkor arról mi nem tehetünk. A másodikat, még óvatosabban kezeltük, de azt is éppen hogy sikerült egyben felnyalni a szélvédőre. Senki ne próbálkozzon azzal hogy hátha nem kell felragasztani, és még eladható marad. Az út során legalább 6 helyen ellenőrizték a jól bevált analóg módszerrel, tételesen az összes autót. Távcsövekkel nézik már messziről a kocsikat, sőt, még mozgó Transzporterekből is kukkolják a szélvédőket szorgalmasan. . Szlovéniában még tankoltunk , és Celjénél lehajtottunk a pályáról, egy ebéd elfogyasztása miatt, megállva egy erdő szélén. Mégiscsak más, mint a koszos parkolóban. Már hazai pályán, elkapott Fehérvár térségében egy kiadós, masszív felhőszakadás. Budapestre érve, ragyogó napsütés várt, és hatalmas dugó, a lezárt rakpartok miatt. Nagy nehezen átvergődtünk a városon, és este 7 órára beparkoltunk a garázsba.
2600 kilométer, 14 nap, és felfoghatatlanul sok élmény, és látnivaló a két hetünk mérlege. Toscana gazdagsága, és szépsége, több hetes programot biztosít az utazók számára. Ezt pár napban belesűríteni nem lehet. Mi is tudatosan, csak az északi részét néztük meg, a teljesség igénye nélkül. A déli rész egy másik túra keretében kerül terítékre, és még így is marad bőven, akár egy harmadik, vagy sokadik alkalomra is érdekesség.
A kenyér témában is ráakadtunk egy érdekes momentumra. Réges-régen, a XII. században, a pisaiak és firenzeiek közötti torzsalkodás során, a pisaiak leállították a só kereskedelmet, ami sóhiányhoz vezetett a térségben. Egészen ettől a kortól megmaradt, a mai napig, ez a sótlan, számunkra ízetlen, morzsálódó, és könnyen kiszáradó toszkán kenyér. Ellenben az is való, hogy a sós, toszkán szalámi, és sonka íze jobban érvényesül ezzel a kenyérrel.




Te is küldd be képeidet és tapasztalataidat, hogy mások is olvashassák!

Információ

Kategória
Élménybeszámoló/útleírás Fotógaléria
Ország
Olaszország
Hasznos volt ez a tartalom? Adj rá értékelést!
Így értékelték a többiek:

Események

Hírlevél

Fórum friss: