Olaszországba, ausztriai megállókkal

Beküldte: naroli74

ismét lakókocsival indultunk útnak...

Erdélyi körutazás

Beküldte: GaborApa

Ha egyszer már jártál ott, bármikor elmész újra.

Orfűi peca

Beküldte: Gazsy86

gyors kirándulás, horgászat, pihenés, sörözés

Toscana. Nagyvárosok.

Beküldte: Eva54

San Gimignano, Siena, Livorno, Cecina, Pisa, Lucca, Firenze. stb.

Szigetköz Halrekesztő zárás

Beküldte: kajakos
hagyománnyá vált...

Kempingezzünk kicsikkel.

Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet.

Olaszország Toszkana

Beküldte: GaborApa

Rövidke kis memó a Toszkánai utunkról.

Lefkada Görög körúttal 2012

Beküldte: Nemo25

2012 augusztus. Görög körút

Kis-Balaton, Orfű kirándulás

Beküldte: GaborApa

Messzire nem akartunk menni, így hát itthon kóricáltunk egy kicsit...

Dél-Tirol útibeszámoló

Beküldte: Jenci2
Óriási élmény volt...

Tisza-tavi vadkempingezés

Beküldte: GaborApa

Régóta kíváncsi voltam már erre a vidékre ...

Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia

Beküldte: Juli

Eredetileg több időt szerettünk volna Albániában tölteni....

Kelet-Magyarországi barangolás

Beküldte: laci
két részre szakadt...

Franciaország Nizzától-Párizsig

Beküldte: Gabec

Nagyon örülök, hogy nem autópályán mentünk, mert így sokkal jobban beleláttunk az igazi Franciaországba.

Kilenc hét lakóautóval Norvégiában

Beküldte: Okrauss

A bejárt területen szinte minden nevezetességet meglátogattunk....

Vértes, Várgesztesi tisztás

Beküldte: GaborApa
Egy erdei vadkempingezős, biciklitúrázós hétvége...

Őrségi kurta-túra

Beküldte: Karollda

Akinek több ideje van, ne szaladjon úgy mint mi és hozzon bringát meg túrabakancsot!

Csehország lakókocsival

Beküldte: Karollda

Célul tűztük ki Prágát, immár lakókocsival...

Toscana

Beküldte: Nemo25

1 nappal az indulás előtt Toscana lett a befutó....

Budva-Tivat-Dubrovnik-Mosztár-Szarajevó 2014

Beküldte: Lekvar

Egy novemberi hosszú hétvége...

Marokkóban jártunk

Beküldte: Okrauss
lakóautóval bejártuk Marokkót...

Evia-Athen 2014

Beküldte: Nemo25
Evia-ra két hídon lehet áthajtani...

Miért jó sátorozni?

Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett.

2017. 07-08. Görögország

Beküldte: Kudela
Nagyon régi álmom...

Spanyol körút lakóautóval

Beküldte: Kata

Spanyolország keleti part, Gibraltár, Andalúzia, Barcelona.

Francia körút

Pont du GardeBeküldte: Karollda

Lakóautóval Svájcon át Franciaországba

Salzburgerland

Beküldte: Nemo25
egy álomszép táj..

Lago Maggiore 2012. július

Beküldte: Annamaria

2 hetet töltöttünk lakóautóval Olaszországban

Olasz-Francia utazás

Beküldte: Eva54

Világjáró nők lakóautóval...

Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körút

Beküldte: Lekvar

Nyaralásunkat egy nagy körút megtételére terveztük....

Ha szilveszter, akkor Szicília!

Beküldte: Jamesz

Ősszel egy átdorbézolt este után.. úgy döntöttünk, hogy.. kulturáltan töltjük a szilveszter éjszakáját

Luxemburg

Beküldte: Wobi

Jó 30 évet kellet várnunk, hogy újból eljussunk ide.

Görögország, Ελλάδα 2017

Beküldte: Nemo25
Ugye tudjátok miről beszélek?

Hellas 2011

Beküldte: Nemo25

Történetünk rendhagyó módon nem a címben szereplő dátum napján indult.

Fertő-tó és Ausztria, Mesepark.

Beküldte: GaborApa

Vidámparkozással egybekötött, őszi csavargás a Fertő körül.

Őrségi Csörgő Vendégház

Beküldte: Piho
főszer, aszer, fenyőszer...

Nyírség-Bereg 2012 szeptember

Beküldte: Nemo25

Első állomásunk a Nyíregyháza Sóstó volt, az állatpark közvetlen szomszédságában

Tiszapüspöki Tisza-part

Beküldte: PSteve
elég nomád ...

Lengyel körút

Beküldte: GaborApa

Eredetileg motorozni akartunk, de ebből is lakóautózás lett.

Zalaszentgrót - Kavicsbánya tó

Beküldte: Pegi
...horgászatra és vadkempingre...

Pötréte vadkemping / horgászat

Beküldte: Pegi

Túl vagyunk életünk első vadkempinges kalandján.

Hollandia-Dánia, Németországon keresztül

Beküldte: Wobi

Összesen 3 hét alatt kb. 5.000 km-t tettünk meg...

Kenya 2013

Beküldte: Lekvar

nem lakóautós, de érdekes...

Pecázás Akaliban

Beküldte: GaborApa

Ide már többször is ellátogattunk, és ennek több oka is van.

Görögország, Kréta, Kissamos

Beküldte: mia

A bő két hétre tervezett nyaralásunkból pár napot sátorban töltöttünk el

Somogy ország

Beküldte: laci
A Kund kastély belső udvara lett alvó helyünk...

Nyaralás Splitben

Beküldte: PSteve
Rengeteg látnivaló van...

Peloponnészosz

Görögország Beküldte: Nemo25

"G dúrban zúgják a fákon a kabócák..."

Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento

Beküldte: mia

Egy-két furcsaságtól eltekintve elégedettek voltunk...

Macedónia-Albánia

Beküldte: Lekvar

Érdemes elmenni, megnézni, kipróbálni...

Afrikai Mercedes Unimóka lakóautóval

Beküldte: Gagabi

Életem legnagyobb autós kalandja volt...

Francia Nagykörút

Beküldte: Kata

Három hetes felderítő út Franciaországban

Örvényesi vadkemping

Beküldte: Pegi
...valószínű, hogy jövőre ismét ellátogatunk ide pár napra.

Isztambul ősszel

Beküldte: Lekvar

Nem kell félni Törökországtól...

Kenyában is Kempingeznek

Beküldte: Lekvar
a sátorozás, az menő...

Hollandia, nem csak Amsterdam

Beküldte: Karollda
Gyors, de tartalmas út volt...

Északi kis körút 2013. augusztus

Beküldte: Imiii

Nagyon megérte, és felejthetetlen, nagyszerű élményeket okozott...

Beküldte: mia 2011.06.19. - 2011.06.22.


Görögország, Kréta, Kissamos


A bő két hétre tervezett nyaralásunkból pár napot sátorban töltöttünk el, amolyan főpróbaképp, hogy mennyire jön be a gyerekeknek és nekünk. Az első kempingezős kalandunk a kölcsönsátorral bár derékfájdalmakkal zárult, de szuperül sikerült, és folytatása következik idén!

2011. június 19, vasárnap Valamikor hajnalban arra keltem, hogy iszonyatosan billeg a hajó. Féltem. Fél4 volt, még 2 óra a kikötésig... de legalább nem vagyunk már túl messze a parttól, ha hajótörést szenvednénk. Mondjuk nem lehet nagy gond, mivel nem rohangálnak sikítozó emberek a folyosókon. Vagy lehet, hogy megfeledkeztek rólunk is itthagytak? Mégiscsak külső kabint kellett volna foglalni, legalább látnám, hogy mi van odakint. Vagy lehet, hogy onnan még rosszabb??

... Fél6kor a hangosbemondó ébresztett újra: üdvözöljük Krétán, Chania kikötőjében. Tehát mégis megérkeztünk. Sietve összeszedtük magunkat és a még szinte alvó gyerekeket, kiszálltunk és érleltük az első gondolatainkat: Kréta... a Nagy Sziget. Végre, ennyi év után sikerül meghódítani? Szinte hihetetlen. Első ránézésre pont ilyennek képzeltem. Fél7 sem volt még, amikor Kissamosba értünk, megnéztük a két kiszemelt kempinget, bár csak kívülről, mert még az egész környék aludt ottjártunkkor. Az egyik kemping modernebb és felszereltebb, a másikban viszont már kívülről látszott a játszótér, így a gyerekek erre szavaztak, de mivel még minden és mindenki csendes volt, úgy döntöttünk a legjobb megoldás, ha továbbindulunk Elafonissi felé.

Az első 5 km után rájöttünk, hogy a szigeten többre megyünk majd a térképpel és az útjelző táblákkal, mint a gps-szel. Hatalmas hegyek, mély szakadékok, szurdokok mentén vitt az út, aztán egy egysávos alagút következett, mi pedig csak álmodoztunk, hogy már is itt vagyunk a vad szépség szívében, pedig még csak pár órája, hogy a szigetre érkeztünk. Már 8 óra volt, amikor kis hegyi falvakon áthajtottunk, így némi ennivalót és kávét kívántunk volna, de minden zárva volt a korai órán, kellett még mennünk pár kilométert, mire az egyik kanyar után egy kitárt ajtajú pékség mellett megállhattunk. Beszereztük amit szemünk-szánk megkívánt, és bő negyedóra alatt meg is érkeztünk a régóta vágyott helyre, a karibi strandok európai helyszínére, Elafonissire.

A parkolóban csupán két lakóautó állt, amikor megérkeztünk, egy spanyol és egy olasz rendszámú, éppen akkor ébredeztek, amikor nem sokkal melléjük parkoltunk. Éhségünk és koffeinhiányunk csillapítása után a gyerekek is magukhoz tértek, és az erős és elsőre hűvösnek tűnő szélben magányosan fedeztük fel a strandot.

Álom. Szebb, mint a képeken... a fotók nem adják vissza azt, ami ott látható. Érezni kel, ahogy a lábunk alatt szétterül a hűvös, rózsaszín homok, ahogy a fehér homokpadokon a szemközti szigetre átsétálva néha a bokánkat simogatja a türkiz színben rikító langyos tenger, miközben a szemet a messzebb lévő mélykék, végtelen messzeség vonzza, ahol szinte fel sem tűnik, hogy hol találkozik az ég és a víz.

A szemközti szitet nyílt tenger felé eső talán még szebb, mint a lagúna-felőli oldal, mi megpróbáltuk kiélvezni a földi paradicsom minden szegletét. Dél-körül lehetett, amikor a gyerekek fáradni, a hátunk pirulni, a tömeg pedig gyülekezni kezdett, így fájó szívvel továbbálltunk, és még vissza-visszatekintve próbáltam lefényképezni magamban, magamnak a látványt, és feljegyezni képzeletbeli noteszembe, hogy ennél szebb tengerpart nem létezhet európa-szerte, de ha valaki azt mondja hogy mégis, becsszó megkeresem, mert megéri. :)

Szieszta-hangulatú visszakocsikázás következett tehát, másik útvonalon, mint amerre odafelé mentünk, így több csodát láthat az ember, hol egy kecskén van mit fotózni, hol pedig a messzeségbe kanyargó szerpentineket, a gyülekező bárányfelhőket, vagy csak egy szép olajfát.

Hosszúra nyúlt utunk végén megtaláltuk a Kissamos mellett Mithimna kempinget is, mert végül úgy döntöttünk, hogy az egyszerűbb, ámde játszótérrel rendelkező sátorverő helyet választjuk, ahol 17euro/éj-ben alkudtunk meg a helyiekkel, ebben a hűtőszekrény használatától az áramig minden benne foglaltatott. Árnyékos helyet szemeltünk ki, sátorállítás után egy gyors ebédet rittyentettünk, majd a szemközti strandra heveredtünk le pihenés gyanánt. A nap hátralévő része hamar eltelt, képzeletben pedig még az esti elalváskor is a krétai-karibi partokon jártam...

2011. június 20, hétfő Kényelmetlenül, ámde viszonylag sokáig aludtunk, így is én keltem fel leghamarabb. Írással, kávéfőzéssel, és a jelek szeirnt hajnalnak számító időpontban tengerparti sétával ütöttem el az időt a család ébredéséig. Tojásreggeli, mosás, mosogatás voltak a következő napirendi pontok, ezek jórésze rám hárult, és mivel teljes szélcsend volt, úgy döntöttünk hogy felfedezzük Kréta következő álomstrandját: Falassarnát

A szélcsend ellenére nagy hullámok voltak, így inkább, csak nekünk, felnőtteknek volt élvezhető. Mi ugráltunk a nagy hullámokban, A. messzebbre is merészkedett úszva, a gyerekek pedig homokozással ütötték el az időt. Egy délelőtti frappét is beiktattunk az élvezetek sorába, mielőtt az ismét pirosodó hátunk, és a gyülekező tömeg tovább parancsolt volna minket. Falassarna, a végtelenségig elnyúló széles, homokos partjával nemcsak messziről csábító, ez is az a hely, ahová bármikor visszatérnék. Bár Elafonissi különlegesebb volt, Falassarna az a strand, aminek a közelében érdemes megszállni akkor, ha az ember kifejezetten tengerpartonpihenős nyaralást tervez, távol a sokcsillagos all inclusive szolgáltatást nyújtó szállodáktól, diszkóktól és bároktól.

Ebédre a kemping tavernájának egyik asztalát vettük birtokba: gavros, tzatziki, dakos, kardhal, paradicsom és kenyér került az asztalunkra, a mennyei illatokat a kedves kiszolgálás és a szinte karnyújtásnyira lévő tenger, a kabócák recsegése még tovább fokozta a paradicsomi élvezetek címszóval rendelkező kategóriámba.

Te jó ég, mennyit ettünk, és milyen sokfélét, és azok az ízek... minden egyszerű, és minden isteni finom, nincs rá szó. Első ránézésre nem hittük, de végül sikerült minden falatot eltüntetnünk, amikor pedig megérkezett az ajándék majd' két deci raki és a jól behűtött görögdinnye, szinte sokkot kaptunk. MOST érkeztünk meg igazán... gondoltam egy kicsit becsípve, és főleg elálmosodva a az élménynek nevezhető ebédünk után. A sziesztaidőt a többiek a sátorban, én a parton töltöttem: zene, írás, hullámok... ilyen sincs sokszor egy évben, teljes magányomban élvezni amit az összes létező érzékszervem befogadni képes, mindezt bő másfél órán át. Mire visszasétáltam, a többiek is felébredtek, és közs megegyezéssel egy-egy frappé mellett döntöttünk, majd lassan összeszedve magunkat (vagy egymást?) elindultunk a már korábban betervezett kissamosi városnézésre.

Parkolóhelyet a tengerparti részen könnyen találtunk, a naplementében sétálva fedeztük fel a kisvárost. A parti tavernasoros sétány után a feljebb lévő utcákat is bejártuk, amik nyüzsgése és szűkössége még hangulatossá is varázsolhatná a kisvárost, de összességében mégsem tetszik. Nem elég régi ahhoz, hogy a lepukkant házfalakról elmondhatnánk, hogy patinásak, túl városias ahhoz, hogy hangulatos halászfalu legyen, pedig a maga háromezerpárszáz lakosával nem nagyobb annál. Az utikönyv szerint munkásváros, ami nem vonzza az idegenforgalmat, leginkább az itt kikötő hajók utasai fordulnak meg errefelé, valamint innen indul kirándulóhajó a közeli Balos lagúnához, illetve a Gramvousa-félszigetre is.

Vettünk zöldséget és gyümölcsöt, próbáltunk kenyeret is a péknéninél, de csak csóválta a fejét a bolt előtt ülve, hogy pszomi márpedig nincs, hiába mutogattuk, hogy látunk a polcon hármat is.

A főútra már kocsival kanyarodva egy supermarketben vettük meg a még szükséges dolgokat, és magunkhoz képest későn értünk haza a kempingbe vacsorázni .A sötétben, illetve zseblámpa fényénél lehet, hogy néhány bogár is bekerült, de ennek is megvan a maga varázsa.

2011. június 21, kedd Reggel ismét korábban keltem, mint a család többi része, így volt alkalmam kávét főzni és eltervezni a napi programot. Nagy tervekre nem kell gondolni, inkább azt mondtanám, kitaláltam mi legyen az aznapi uticél: Paleochorára és Sougiára esett a választás.

A hegyeken át autózva néhol, illetve egyre gyakrabban feltűnt a Lefka Ori, a régóta vágyott, és hatalmas hegy a maga majd' 2500 méteres csúcsával. Van valami misztukus a látványában. Na a lustaságom és a fizikumom sem engedné, hogy megmásszam, de jó érzés volt a közelében lenni. Tejlesen más, mitn azok a krétai hegyvonulatok, amiket addig láttunk, és bár messziről nézve a többi hegy is kopár, közelről csak a Lefka Ori. Apró, hegyi falvakon autóztunk keresztül, a kafeniok előtt ülő bajuszos bácsik furcsán nézték az idegen rendszámú autót. Paleochorába hosszú szerpentinen való ereszkedés után értünk le, és amint megláttam a nyüzsgő kisvárost, azonnal tudtam, hogy itt akarok megszállni legközelebb, de legalábbis majd egyszer, valamikor.

A település egy félszigeten nyúlik be a tengerbe, egyik oldalán homokos, a másikon kavicsos stranddal. Lüktető kisvárosról van szó, illetve üdülőfalunak is mondhatnánk, de nem a rossz értelemben vett tömegturizmussal találtuk szembe magunkat, hanem inkább modern kori hippikkel, akik itt ragadtak azért, mert éppen itt érezték jól magukat, és semmiképp nem azért, mert oda vitte őket az utazási iroda.

Frappé és víz feltankolása után mégis továbbálltunk Sougia felé, a gyerekek éber álmát nem akartuk megzavarni egy hosszabb sétával, kellett az energia strandolásra is. :)

Egy hegyvonulattal arrébb, a part mentén néhány kilométerre, de autóval bő félórára fekszik az egyutcás, soktavernás, csendes falu. A parkolóban leraktuk az autót és gyalog meneteltünk át a vagy ötven méter széles tűzforró kavicsokkal és kövekkel borított strandon. A víz kristálytiszta, talán tisztább, mint eddig bárhol, és nemcsak hogy kellemes hőmérsékletű, de szinte langyos volt. A strandról nézve még kisebbnek tűnik a falu mint valójában, bár az állandó lakosainak száma az LP szerint is csak 109 fő, a turistaszezon elején sincs a duplája. A tengerparti tavernasoron kívül egy kioszk és egy zárva lévő pékség van egyetlen utcáján, no meg a mindezek felett lévő kiadó szobák. Hegyek ölelésében fekszik Sougia, és éppen olyan, amilyennek elképzeltem.

Ha itt töltöttük volna a nászutunkat, nem panaszkodnék, de így is örömmel sétáltam a falu szélén lévő kavicsos-köves strandra a vízmosás mentén.... a gyerekekkel viszont az égető (!) kövek miatt nem volt tökéletes a helyválasztás, mivel amint lelógott valamely testrészük a törölközőről, hangos aúúzás kíséretében húzódtak vissza, a víz pedig hamar mélyült. Abszolút pozitív benyomást keltett a strandolók gyér száma is, illetve az, hogy nem volt bérelhető napernyősor. Jogos: aki ilyet szeretne, az menjen máshova. :)

A varázslatos kisváros tehát elsősorban kettesben, de legalábbis gyerekek nélkül utazóknak ajánlott, de már csak a fekvése miatt is megér legalább egy egynapos kirándulást. A Paleochorából illetve Sfakiából induló hajók is megállnak itt, ez a legegyszerűbb mondja a déli parti közlekedésnek, főleg ha nincs autónk.

A párórás strandolás után másfelé terveztük a visszautat, mint ahol jöttünk, de a sziesztahangulat miatt csak arra koncentráltunk, hogy le ne térjünk a szerpentinről, mert az fájni fog.

A kempingbe visszatérve váratlanul nagy rend fogadott, a német szomszédaink mesélték, hogy eszement nagy szél tombolt egész nap, és ők rendezték össze a cuccainkat, mert minden repült szanaszét. Furcsa, mert a gyanús renden kívül sem reggel, sem a hazaérkezéskor nem volt nyoma annak, hogy szélvihar lett volna, mindenesetre örültünk hogy vigyáztak a holminkra, no meg annak is, hogy elmúlt.

Vacsora után játszóterezés és séta következett, lelassulva és -lazulva készülve az utolsó sátrazós éjszakánkra.

2011. június 22, szerda Szeles volt az éjszaka, azt hittem reggelre elviszi a sátrunkat valamelyik széllökés. Bár hideg így sem volt, sátorban mégsem éreztem olyan jól magam ebben a viharban, volt hogy számítottam rá, hogy most dől össze, borul fel a lakhelyünk, vagy esik ránk egy faág, ütődik a sátornak valami.

Reggeli és kocsimosás után gyors összepakolás következett, sátorbontás és miegyéb, kifizettük a szállást, elbúcsúztunk a szomszédoktól, a pultosoktól és a boltostól, és útnak indultunk Plakias felé.

Az első megállónk a Kournas-tónál volt, egy felejthető frappé elfogyasztása közben gyönyörködtünk a felejthetetlen látványban, a tengerszem-szerű természeti alkotásban, amíg a gyerekek a játszótéren múlatták az időt.

A tó és környéke egyébként nem tudni miért, az orosz (!) turisták paradicsoma. Vízibiciklit és egyéb alkalmatosságokat lehet kölcsönözni a bízbe nyúló stégeken, de véleményem szerint a környező, panorámás és játszótérrel rendelkező, árnyékos tavernákból élvezhetőbb a kilátás.

A tótól továbbindulva kis hegyi falvakon át autóztunk, a következő állomásunk felé. Jobban tetszett Krétának ez a része, mint az előző. Nem azért, mert zöldebb (bár dús, zöldellő erdőkről itt sem szólhatunk), és valamivel barátságosabb a táj a lágyabb vonalú hegyek miatt, hanem inkább a falvak hangulata fogott meg. Az amfiteátrum-szerűen beépített hegytetők és hegyoldalak meseszerűen világítanak fehér házaikkal, ahogy rájuk süt a nap, a szűk és kanyargós utcákon autózva is át lehet érezni a települések nyugodt, mediterrán, patinás hangulatát.

Mivel a tó után nem kanyarodtunk vissza a főútra, az érzékeinkre hagyatkozva haladtunk, ugyanis a gps néha olyan útra terelt volna, ahol épphogy valami öszvércsapás-féle ösvény volt, a térképen ellenőrizve pedig épp egy olyan falun hajtottunk keresztül, ami után már semmi nincs, főleg nem út. Így haladtunk dél-felé egy úttalan, nem is létező úton, amit a jelek szerint nem túl rég aszfaltoztak...

... a jelek szerint viszont csak egy darabig. Csak reméltük, hogy a murvás rész nem fogy el alólunk néhány kilométerrel a cél előtt.

De nem, ismét aszfalt és ismét kis falu következett, bár középtájon épp dolgoztak rajta az útépítő munkások, gondolom nem számítottak arra, hogy szerdán még forgalom is lesz. Nemsokára egy szurdokhoz érkeztünk, messziről rácsodálkoztam, hogy milyen jó lenne egy szurdoktúra mégis, aztán kiderült, hogy a kiszemelt hasadékon át vezet az autóút. Lusta turista módjára repestem az örömtől, ez is megvolt tehát.

A szurdok után egy hegyre fel, majd elénk tárult a Líbiai-tenger végtelen kéksége, a hegy lábánál pedig ott fehérlett a kis falu, ami az elkövetkezendő hétre az otthonunk lesz. Először a felsővárosnak is tekinthető Mirthios falun haladtunk keresztül, aminek olyan fekvése van, hgoy ha azt írom hogy a környék Rózsadombja, az sem jár közel az igazsághoz, mert jóval több annál. Ha az igazságot szeretném írni, ahhoz pedig sokkal olvasottabbnak kellene lennem, hogy képes legyel megfogalmazni. Pár évvel ezelőtt néztem már itt szállást (Anna View Apartments), de elvetettem az ára miatt, most pedig a gyerekekkel amúgysem lett volna kényelmes minden nap lejárkálni a hegyről, de... de. Nem vetem el egy esetleges majd-valamikor-később célpont gondolata gyanánt. Hány ilyen hely van már, sopánkodok mindig, aztán úgy tervezem a következő utazást, hogy az élet túl rövid ahhoz, hgoy mindig ugyanoda utazzunk, így sem fogunk tudni felfedezni minden helyet, amit szeretnénk.

Egyik kanyar a másik után, Plakias pedig egyre közelebbről tűnt fel, minden szögből más arcát mutatva a hatalmas hegyek ölelésében fekvő falu.

Egyszer csak beértünk a falu főutcájába (más mondjuk nem nagyon van neki), ahol a kétirányú forgalom szinte kizárt. Végigmentünk az úton, a kikötő oldalán két szállást is megérdeklődtem, de az egyik drága lett volna, a másik pedig nagyon csak kétszemélyes, viszont mesés, tengerre néző kilátással 30 euroért.

Úgy döntöttünk, hogy előbb inkább együnk valamit. A Mouses nevű tavernába tértünk be, ez a név Thassoson már bevált. Akkora szél volt, hogy azt hittem, egy egész kapualjjal arrébb sodor minket, de szerencsére sikerült jó helyre kerülnünk. De még milyen jó helyre! Menüt rendeltünk: előétel tál két személyre, majd grill tál szintén kettőre, egy kancsó bor... első látásra minden kevésnek tűnt, viszont első kóstolásra minden isteni volt, aztán miután sikerült az utolsó falatot is magunkba tömni és minden elfogyott, megállapítottuk, hogy talán inkább sok volt ez, mint csekély mennyiség. Pihegtünk még, amikor megérkezett a narancsos sütemény és a raki, amit szintén megpróbáltunk eltűntetni... tekintve, hogy nem tudtuk autózunk-e még, és már bor is fogyott jócskán, a vagy két deci raki nagyrésze rám maradt. Kifizettük a 30 eurot a lakomáért, majd elindultunk szállást keresni.

A hatalmas széllökések és az erős napsütés nem segítették a stabil járást, és nem, még véletlenül sem a bor- és a raki tette bizonytalanná a lépteimet. Csak reméltem, hogy ahová betérek, nem akarnak emeleti apartmant mutatni, kétséges volt, hogy egyben leérek-e a lépcsőn. 30-45 euro között remek, új, tiszta és tágas stúdiókat lehet találni, bár a 8 eltöltendő éjszakán szinte mindenki meglepődött. Végül Emiliánál maradtunk, akinél egy kéthelyiséges tágas apartmant kaptunk 30-ért, de ez már egy másik történet... :)




Te is küldd be képeidet és tapasztalataidat, hogy mások is olvashassák!



GPS:35.5025 23.7025

Információ

Kategória
Élménybeszámoló/útleírás
Ország
Görögország
Szálláslehetőségek
Sátor Lakókocsi Lakóautó Sátor bérelhető Mobilház bérelhető
Elektronika
Áram
Fekvés
Vízpart 500 m-en belül
Terület
Füves talaj Árnyékos helyek Árnyék nélküli helyek
Étkezés kempingen belül
Élelmiszerbolt Étterem Bár
Étkezés a közelben
Élelmiszerbolt Étterem Büfé Bár Söröző
Konyha/szaniter
Konyha Mosogatóhely Mosógép Melegvizes zuhanyzó WC
Koordináta pontossága
Máshonnan vett adat

Hasznos volt ez a tartalom? Adj rá értékelést!
Így értékelték a többiek:

Események

Hírlevél

Fórum friss: