Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento

Beküldte: mia

Egy-két furcsaságtól eltekintve elégedettek voltunk...

Olaszország Toszkana

Beküldte: GaborApa

Rövidke kis memó a Toszkánai utunkról.

Pecázás Akaliban

Beküldte: GaborApa

Ide már többször is ellátogattunk, és ennek több oka is van.

Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia

Beküldte: Juli

Eredetileg több időt szerettünk volna Albániában tölteni....

Tisza-tavi vadkempingezés

Beküldte: GaborApa

Régóta kíváncsi voltam már erre a vidékre ...

Kempingezzünk kicsikkel.

Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet.

Kenya 2013

Beküldte: Lekvar

nem lakóautós, de érdekes...

Franciaország Nizzától-Párizsig

Beküldte: Gabec

Nagyon örülök, hogy nem autópályán mentünk, mert így sokkal jobban beleláttunk az igazi Franciaországba.

Peloponnészosz

Görögország Beküldte: Nemo25

"G dúrban zúgják a fákon a kabócák..."

Orfűi peca

Beküldte: Gazsy86

gyors kirándulás, horgászat, pihenés, sörözés

Francia körút

Pont du GardeBeküldte: Karollda

Lakóautóval Svájcon át Franciaországba

Luxemburg

Beküldte: Wobi

Jó 30 évet kellet várnunk, hogy újból eljussunk ide.

Evia-Athen 2014

Beküldte: Nemo25
Evia-ra két hídon lehet áthajtani...

Miért jó sátorozni?

Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett.

Marokkóban jártunk

Beküldte: Okrauss
lakóautóval bejártuk Marokkót...

Pötréte vadkemping / horgászat

Beküldte: Pegi

Túl vagyunk életünk első vadkempinges kalandján.

Toscana

Beküldte: Nemo25

1 nappal az indulás előtt Toscana lett a befutó....

Kenyában is Kempingeznek

Beküldte: Lekvar
a sátorozás, az menő...

Kis-Balaton, Orfű kirándulás

Beküldte: GaborApa

Messzire nem akartunk menni, így hát itthon kóricáltunk egy kicsit...

Hellas 2011

Beküldte: Nemo25

Történetünk rendhagyó módon nem a címben szereplő dátum napján indult.

Isztambul ősszel

Beküldte: Lekvar

Nem kell félni Törökországtól...

Salzburgerland

Beküldte: Nemo25
egy álomszép táj..

Fertő-tó és Ausztria, Mesepark.

Beküldte: GaborApa

Vidámparkozással egybekötött, őszi csavargás a Fertő körül.

Spanyol körút lakóautóval

Beküldte: Kata

Spanyolország keleti part, Gibraltár, Andalúzia, Barcelona.

Csehország lakókocsival

Beküldte: Karollda

Célul tűztük ki Prágát, immár lakókocsival...

Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körút

Beküldte: Lekvar

Nyaralásunkat egy nagy körút megtételére terveztük....

Kelet-Magyarországi barangolás

Beküldte: laci
két részre szakadt...

Örvényesi vadkemping

Beküldte: Pegi
...valószínű, hogy jövőre ismét ellátogatunk ide pár napra.

Hollandia-Dánia, Németországon keresztül

Beküldte: Wobi

Összesen 3 hét alatt kb. 5.000 km-t tettünk meg...

Nyírség-Bereg 2012 szeptember

Beküldte: Nemo25

Első állomásunk a Nyíregyháza Sóstó volt, az állatpark közvetlen szomszédságában

Vértes, Várgesztesi tisztás

Beküldte: GaborApa
Egy erdei vadkempingezős, biciklitúrázós hétvége...

Lago Maggiore 2012. július

Beküldte: Annamaria

2 hetet töltöttünk lakóautóval Olaszországban

Szigetköz Halrekesztő zárás

Beküldte: kajakos
hagyománnyá vált...

Őrségi kurta-túra

Beküldte: Karollda

Akinek több ideje van, ne szaladjon úgy mint mi és hozzon bringát meg túrabakancsot!

Erdélyi körutazás

Beküldte: GaborApa

Ha egyszer már jártál ott, bármikor elmész újra.

Toscana. Nagyvárosok.

Beküldte: Eva54

San Gimignano, Siena, Livorno, Cecina, Pisa, Lucca, Firenze. stb.

Hollandia, nem csak Amsterdam

Beküldte: Karollda
Gyors, de tartalmas út volt...

Somogy ország

Beküldte: laci
A Kund kastély belső udvara lett alvó helyünk...

Zalaszentgrót - Kavicsbánya tó

Beküldte: Pegi
...horgászatra és vadkempingre...

Olaszországba, ausztriai megállókkal

Beküldte: naroli74

ismét lakókocsival indultunk útnak...

Ha szilveszter, akkor Szicília!

Beküldte: Jamesz

Ősszel egy átdorbézolt este után.. úgy döntöttünk, hogy.. kulturáltan töltjük a szilveszter éjszakáját

Francia Nagykörút

Beküldte: Kata

Három hetes felderítő út Franciaországban

Kilenc hét lakóautóval Norvégiában

Beküldte: Okrauss

A bejárt területen szinte minden nevezetességet meglátogattunk....

Tiszapüspöki Tisza-part

Beküldte: PSteve
elég nomád ...

Görögország, Kréta, Kissamos

Beküldte: mia

A bő két hétre tervezett nyaralásunkból pár napot sátorban töltöttünk el

Lefkada Görög körúttal 2012

Beküldte: Nemo25

2012 augusztus. Görög körút

Őrségi Csörgő Vendégház

Beküldte: Piho
főszer, aszer, fenyőszer...

Lengyel körút

Beküldte: GaborApa

Eredetileg motorozni akartunk, de ebből is lakóautózás lett.

Olasz-Francia utazás

Beküldte: Eva54

Világjáró nők lakóautóval...

Budva-Tivat-Dubrovnik-Mosztár-Szarajevó 2014

Beküldte: Lekvar

Egy novemberi hosszú hétvége...

Nyaralás Splitben

Beküldte: PSteve
Rengeteg látnivaló van...

Dél-Tirol útibeszámoló

Beküldte: Jenci2
Óriási élmény volt...

Afrikai Mercedes Unimóka lakóautóval

Beküldte: Gagabi

Életem legnagyobb autós kalandja volt...

Macedónia-Albánia

Beküldte: Lekvar

Érdemes elmenni, megnézni, kipróbálni...

Északi kis körút 2013. augusztus

Beküldte: Imiii

Nagyon megérte, és felejthetetlen, nagyszerű élményeket okozott...

Beküldte: gabec


Franciaország Nizzától-Párizsig


Március 29. hétfő
Ma indulunk Franciaországba két lányunkkal (Virág 5, Anna 2 éves). Fél 12-kor sikerült otthonról elindulni, miután legalább egy óra hosszát kerestük a lakós tv távirányítóját. Szegeden még megálltunk a Tesco-ban vásárolni és a Cora-ban kis székeket venni a lányoknak. Stílusosan verdásat vettem. Délután kettőkor indultunk tovább Szegedről. Nem akartunk Magyarországon autópályán menni, ezért Dunaföldvár és a Balaton déli oldala, majd Lenti iránya volt az útvonal, de hazafelé nem biztos, hogy erre megyünk, mert a Balaton déli részé alig haladtunk a nagy forgalom miatt. Egész úton eddig Willy Fog ment, gyanítom ez ezután sem lesz másként. Mindenesetre fél háromig négyen benyomtunk tíz lekváros fánkot.

Március 30. kedd
Az este Lentiben álltunk meg, először a Posta épülete mögötti téren, majd miután elmentünk biciklizni és megláttuk, hogy a Posta előtt egy nagy játszi van, körülötte emeletes házakkal és parkolóval, átálltunk a Posta elé. Meleg szívvel ajánlom a játszit, volt ott csúszda, hinta, palincs, homokozó. Sötétedésig játsziztunk a lányokkal, aztán irány vacsizni a lakóba. Otthoni gombapöri és répatorta volt a vacsora, aztán fürdés és fekvés. Ma reggel fél tízkor indultunk Szlovéniába, vettünk pályamatricát a határon és irány. Egy hetes matricát vettünk, kb. 4 200,-Ft volt az ára. Eddig jó a szlovén pálya, még elmondhatom, hogy alig van forgalom. A tervezett útirányunk Maribor, Ljubljana, Trieszt egyenlőre. Szlovéniában végig pályán megyünk, mert a múltkor nem a pályát választottuk, szét is rázta mindenünket a hegyi út. Olaszországban viszont szeretnénk kihagyni a pályát, mert marha sokba kerül. Délután fél három van, most léptük át a szlovén-olasz határt. Szlovéniában természetesen mi sem hagytuk ki a híres (legalábbis lakóautós körökben) „trojanski krofi”-t! Vettünk négy fánkot, de még vacsorára is azt fogjuk enni, ugyanis előtte még ebédeltünk is, így a hatalmas fánkok kifogtak rajtunk. Még nem tudjuk, hol fogunk megállni olaszban, de ez a szép a lakózásban!

Március 31.
Tegnap fél hat körül álltunk meg egy olasz városka rendezett ipari park jellegű környékének egyik parkolójában. A gyárépületben, ami előtt leparkoltunk, nem folyhatott munka, mert az összes redőny le volt engedve és a fű is igen nagy volt az épület előtt. Csak mi álltunk a parkolóban. A lányokat azonnal kivittük a füves részre, hogy levezethessék az energiáikat. Reggel napsütésre ébredtünk! A parkoló gps pozíciója a következő: É45.37205◦ K12.13500◦ Még egy mondattal visszatérve Szlovéniára, mindig csak átsuhanunk rajta, pedig biztosan nagyon szép. Próbáltam az előre összeállított úti anyagaimból valamit kiolvasni, de nem sok infót sikerült összeszednem, legközelebb több figyelmet fordítok rá. Ma sem pályán megyünk. Lassabban haladunk, mert átmegy az út a településeken, de sokkal több mindent látunk Olaszországból és természetesen sokkal olcsóbb. Már virágzik a magnólia, az aranyeső és rengeteg fa, bokor, nagyon szép a táj! Most még a fű is élénk zöld, nem poros, fénytelen, mint később. A mai célunk Genova, reggel fél kilenckor indultunk, reméljük jól fogunk haladni. Piacenzaig mentünk fel az autópályára, lassan jönnek a hegyek, ott nem igazán haladnánk. Cremona és Piacenza között lementünk a Trebbia folyó partjára. Szemben egy vár volt a túlparton, a félig kiszáradt kavicsos folyómeder tele volt szebbnél szebb kövekkel, azokat dobáltuk a vízbe. Virág és én Gabeckám örömére gyűjtöttünk egy rakat gyönyörű követ, amit „fél Európán át”, hogy idézzem pontosan a szavait, cipelhet hazáig. Elaludtak a lányok, fent vagyunk a pályán, délután fél négy van. Nem bántuk meg, hogy eddig nem pályán jöttünk, sokkal többet láttunk az országból. Rendezettek a házak, rengeteg régi épületet látni. Gyönyörűek azok a kúria jellegű épületek, amiknek látszik a nagy vas kapuja, aztán egy fasorral szegélyezett hosszú út és a végén a spalettás, loggia-s, cédrussal körülvett kúria. Érdekesek azok az út menti gazdaságok is, amelyeken szintén látszik, hogy nagyon régen épülhettek, hatalmas gazdasági épületekből és egy központi spalettás, nagy lakóépületből állnak. Itthon tanyának mondanám, hiszen ugyanúgy traktorok, munkagépek állnak az udvaron, látszik, hogy gazdálkodnak, csak teljesen más az épületek léptéke. Este lementünk a pályáról Bordigheraba éjszakázni. Nem messzire van a francia határtól és már voltunk is itt többször, igazi ligúr tengerpartos város. Már hét óra elmúlt, amikor ideértünk, a vasútállomás előtti tér mellett van egy másik tér, ott parkoltunk le. Este 8 és reggel 8 között ingyenesen lehet megállni, mi negyed nyolckor már nem áldoztunk a parkolási díjra, megvártuk magyarosan a nyolc órát és akkor kezdtünk el fürdeni. Óránként jött egy vonat, de én nem sokat hallottam belőle az éjszaka folyamán. Szokás szerint ismét hatalmas vihar jött még az este, esett, dörgött, villámlott és iszonyatosan fújt a szél. Reggel is esőre ébredtünk, még mielőtt fél nyolckor csörgött volna a mobil. Nagyon durva volt, még reggel háromnegyed nyolckor is sötét volt, égtek a lámpák, annyira el volt borulva.

Április 1.
Elindultunk Monacoba, az Óceonográfiai Múzeumba. Mit tagadjam, hatalmas csalódás volt számomra, hogy ismét nem jutottunk el a múzeumhoz. Az biztos, hogy Monte Carlo gyönyörű, tiszta, gazdag, mindenütt a luxust látod. Minden egyes épülete csillog-villog, rengeteg az építkezés, telve a kikötője álomszép jachtokkal, de a közlekedés, főleg lakóval, életveszély. Ráadásul – és most itt előre is elnézést kérek a Forma 1 rajongóktól – már folyt a Forma 1 itteni futamának az előkészülete, épültek a tribünök, mindenütt lezárás, elterelés, rengeteg rendőr, szóval lakóval nem engedtek fel a múzeumhoz. Elindultunk tovább a pályán, Nizza felé mentünk, megnéztük a régi kikötőt, nagyon hangulatos volt, aztán irány Provence. Felfelé indultunk, északra a hegyek közé. Csodálatos a verdun kanyon környéki kanyargós út, nekem tériszonyosnak szó szerint szédítő élményben volt részem. Kinéztünk egy lakóautós parkolót, Caillet, de amikor odaértünk, egy tibeti fennsíkon fekvő kis településre emlékeztetett bennünket minden. A helységjelző tábla mellett tükörből kirakott kereszt, alumínium fólia csíkok lengtek a táblán a szélben. A városka teljesen kihalt volt, mindenütt behajtott spaletták, kutya aludt az út közepén és iszonyat hideg volt, az út mentén még végig hó állt. A parkolót egy kb. 4x10 méteres karámkerítéssel bekerített kavicsos helynek képzeljük el, ahol vizet két eurós érméért lehetett kapni, de nekünk nem volt, ezért lemondtuk a csendes, már-már békésnek mondható élményről. Irány tovább.

Április 2.
Az éjszakát a szomszédos településen La Motte-ban töltöttük, egy ottani lakóautós parkolóban, amit tulajdonképpen a falu közepén egy patak melletti parkoló volt. Igaz, csak a kuka mellett volt hely, de legalább nem kellett messzire menni üríteni. Levettük a kerékpárokat és öt perc alatt körbekarikáztuk a települést. Az éjszakánk nyugodtan telt, reggel a kukásautóra ébredtünk… A GPS koordináták a következők: E 43.49094/K 6.53461.

Április 3.
A tegnapi nap folyamán elmentünk Stes-Maries-de-la-Mer-be, de nekünk annyira nem jött be. Visszafordultunk tehát a Bernard által Woodstocknak elkeresztelt és GáborApa által megadott partszakaszra. Nem csalódtunk, valóban csoda hely! Először a homokos partra álltunk le, de kb. 10 perc múlva ott volt a Gendarmerie és mindenkit átparancsolt az apró kavicsos és betonos részekre. Nem igazán húzták keresztül a számításunkat, mert itt is ugyanaz a látvány fogadta a kb. 30-40 lakóautóst. Körös-körbe csak tenger, homok, vízi madarak és az égbolt. Mi is megnéztük a flamingókat. Nagyon jól éreztük magunkat; kagylókat gyűjtöttünk, kavicsoztunk, bicikliztünk a tengerben. Nyugodt éjszakánk volt, de reggelre annyira feltámadt a szél, hogy nem volt értelme maradni ezen a gyönyörű helyen. A tengerparti vadkempinges hely GPS koordinátái: E 43.347161◦, K 4.787036◦. Lakóautó parkoló szervizállomással a közeli Salin de Giraudban: 43◦ 24’43”E/4 ◦43’51”K. Bocs, hogy hol így, hol úgy írom a koordinátákat, de mindig máshogy találom én is a könyvekben, térképen, saját navigációnkon. Délután megnéztük a Pont du Gard-ot. Hatalmas és lenyűgöző, hogy már két ezer éve ott áll. Kb. 19 körül építették, az építést Augustus vejének, Marcus Vipsanius Agrippának tulajdonítják.

Az építmény rendeltetése, hogy a Gard folyó völgyén keresztül szállítsa a vizet, és része egy 50 km-es vezetéknek, amely az Uzès melletti forrásokból Nemausus római városba (Nîmes) vezetett. A háromszintű "híd" összesen 49 méter magas. A legalsó szinten út vezet át, a legfelső szint tetején van a vízvezeték, amely 1,8 méter magas, 1,2 méter széles és a lejtése 0,4%. 2000-ben ért véget az a nagy beruházás, amelynek eredményeként egy múzeum épült a híd közelébe, presszóval, ajándékboltokkal, stb., ill. a környezetet rendezték. Nagyon tetszett a híd, még egy 1846-os bevésést is láttunk az egyik pilléren. Mivel a közeli Remoulins városka egy lakóautós parkolójában még odafele láttunk szabad helyet, ide tértünk vissza délután. GPS koordináták: É 43.93825◦/K 4.55840◦. Elkerekeztünk a város Lidl áruházába, vettünk ezt-azt és egy kavicsdobálás után a parkoló melletti folyóba, bevettük magunkat a lakóba.

Április 4.
Gabeckám isteni bundi kenyere után nyomás a Millau viadukt! Hátsó utakon 170 km. Nemrég mentünk bele egy fél utcás lezárásba, aminek a végét még ráadásként eltorlaszolták a vasárnapra itthagyott munkagépek. Megfordulás közben az egyik fenti lámpabúra feladta a szomszédos fa miatt, de azt hiszem, ez a legkevesebb. Némi tolatás és pár tucat terelő tábla felborítása után sikerült megfordulni és visszamenni. Nem a kedvencünk a falu.

Április 6.
Tegnapelőtt értünk Millau város lakóautó parkolójába, két éjszakát maradtunk. Még előtte elmentünk a Millau viadukthoz, hatalmas, lenyűgöző. A Tarn-folyó völgyét hidalja át, a franciák büszkesége. A viadukt a pilon tetejéig 343 méteres legnagyobb és a legmagasabb pillér 245 méteres magasságával ma a világ legmagasabb hídja, de a vízfelület fölött 270 méter magasságban haladó út számára épített 2460 m összhosszúságú híd a ferdekábeles hidak között a világon a leghosszabb is. A híd felépítése csak három évet vett igénybe. Mit mondjak, félelmetes érzés alatta állni és majd’ hanyatt esve felnézni rá.

A völgyhíd után foglaltuk el a helyünket a parkolóban (GPS koordináták: É 44◦5’45” /K 3◦5’ 8”). (Itt jegyzem meg zárójelben, hogy a szintén lakóautós makói barátunkéktól kaptunk kölcsönbe egy lakóautó parkoló katalógust, ami nagy hasznunkra van az út során. Köszi még egyszer!) Millau város gyönyörű fekvésű hely, körben hatalmas hegyek, folyó, aminek mentén parkszerű partszakasz fekszik. Még a parkolóból is látszanak a völgyhíd pillérei! Reggel a McDonald'sban kezdtünk, itt legalább tudunk internetezni, azon kívül, hogy a lányok is imádják, de már itt nehézségbe ütköztünk. Tudtuk, hallottuk, hogy a franciák a francián kívül más nyelvet nem beszélnek, de, hogy ennyire nem, az már hihetetlen! Mindhiába próbálkoztunk angolul, én naív németül, semmi. Gabec felhúzta magát, leült az asztalhoz, azt mondta, ő csak felhúzza magát ezen a kézzel-lábbal rendelésen, rám hagyja. Én annyival vagyok előrébb nála, hogy tízig tudok számolni franciául és persze türelmesebb vagyok, úgyhogy csak sikerült megreggelizni. Reggeli után indulás! Nem tudjuk hová, csak azt, hogy Limousine tartomány a cél, nem Auvergne. Több mindent kinéztünk; Lascaux-barlang, Chateau de Val, libatenyésztő borosgazda lakóautó parkolója, Dordogne-völgy, stb., majd látjuk, merre visz az utunk. Bíztató, hogy egyetlen felhő sincs az égen, csodás napunk van!

Április 7.
Tegnap délután Lamothe-Fenelonban álltunk meg egy tó partján van egy parkoló, senki nem volt ott rajtunk kívül. A falu mellett van ez a hely, mellette patak csordogál és egy hihetetlen tiszta vizű tó, a partján játszi és tűzrakóhely. Másnap fél tizenkettőkor elindultunk Lascaux felé. A lányaink nagyon jól bírják az utat, büszke vagyok rájuk. Húúúú, Lascaux nem volt egyszerű! Először felmentünk a barlanghoz, esett az eső. Fent minden zárva volt. Egy német családot kérdeztem, mert persze minden franciául volt kiírva, akik elmondták, hogy lent Montignacban kell megvenni a jegyeket a Turisztikai Hivatalban (Office de Tourism) – erre még a ritkásan fellelhető angol felirat is utalt -, ahol beírnak bennünket egy még szabad csoportba. Gabec elindult lefelé Montignacba én pedig maradtam fent a lányokkal. Bocs, de a tér nevét nem jegyeztem meg, mindenesetre egy téren van az iroda, a közelében van egy mozi is. Délután fél ötre kapott jegyeket (17,6 euro volt kettőnknek, a lányoknak nem kellett venni 6 éves kor alatt), addig megebédeltünk egy félreeső parkolóban, megnéztük a Verdákat félig, majd elindultunk vissza. A barlangot egy sövény mögött találta meg 4 gyerek a barlang bejáratát 1940. szeptember 12-én, és rögtön szóltak tanítójuknak (a helyi idegenvezetés szerint a gyerekek megegyeztek, hogy örökre megtartják titkuknak a barlang létét. A titok azonban csak rövid ideig volt titok. A gyerekek 3 nap múlva szóltak tanítójuknak), Léon Lavalnak, aki egyből felhívta az őskorkutató Henri Breuil figyelmét a barlangra. Így elsőként Henri Breuil látogatta meg szakemberként a barlangot, majd később rengeteg tudós és más érdeklődő jött a falfestmények megtekintésére és kutatására. A Lascaux II számomra némi magyarázatra szorult, nem értettem, miért kettő, de aztán felfogtam. Nem sokkal a barlang bezárása után – az 1960-as évek végén – a Nemzeti Földtani Intézet a teljes barlangrendszert pontosan és szisztematikusan lefényképeztette. A Lascaux-barlang tulajdonos cége egy projektet indított el, amelynek során, a fényképfelvételek alapján, elkezdte a Bikák terme és a Központi Mélyedés tökéletes reprodukcióját. Az 1983-ra elkészült projekt során az eredeti barlangtól mintegy 200 méterre felépített beton épületben alakították ki a két kiállítási egységet, a Földtani Intézet fotói alapján megőrizve a barlang formáját és festményeinek elrendezését is. A barlang nekem így is döbbenet volt, annyira élethűen ábrázolja egy némelyik rajz az állatokat. Elképzeltem, hogy kevéske fénynél, amit imitált is a túravezetőnk, amikor leoltott minden világítást és egy szem öngyújtóval világította be körbe a rajzokat, kezdetleges eszközökkel, el nem tudom képzelni, hogy milyen testhelyzetben alkothatták meg elődeink a barlangrajzokat. Este Montignacban egy parkolóban álltunk meg éjszakázni (GPS koordináták: É 45.06786◦/K 1.16529◦). Itt is állt az a lakóautós törvényszerűség, hogy amint beáll egy autó, beáll majd mellé több is. Hárman lettünk estére. Vacsi előtt még besétáltunk a városba, nagyon hangulatos kis utcácskái vannak, tipikus francia házakkal, gyönyörű a belvárosa, a folyópart. Érdemes megállni Montignacban, ha valakinek a környéken vezet el az útja.

Április 8. csütörtök
Irány Vulcania, de délután értünk a környékre, aznap már nem mentünk be, inkább elmentünk egy McDonald’s-ba, a csajok kitombolták magukat a játszóházban, mi meg jót interneteztünk. Öt óra körül mentünk fel a lakóautó parkolóhoz, ami Riomban volt. (GPS koordináták: É 45◦53’40” /K 3◦7’ 29”) Összesen hárman aludtunk a kis parkolóban, de éjszakára pont tökéletes volt. Itt jegyzem meg, hogy amióta elindultunk egyszer sem teltek el órák azzal, hogy parkolót keressünk, hála a katalógusnak és még egyszer sem fizettünk a parkolásért, vízért, áramért. Mindig valahol sikerült vizet vételezni; patak, ingyenes vízvételi lehetőség a placcon, vagy a városban vettünk észre egy „eau potable” feliratú csapot, ahonnan leleményesen azonnal feltöltöttük a tartályt.

Április 9. péntek
Vulcania Európa leghatalmasabb szabadidő és élményparkja, ahol minden vulkánnal kapcsolatos dolgot megtapasztalhatsz. (2 felnőtt belépő 42,-euro) Van egy központi kráter alakú épület, szerintem köré szerveződtek a további épületek, de meglehetősen bonyolult a felépítése. A túra végére már rájöttünk, melyik emeletre hogyan lehet eljutni. Tetszett mind a négyünknek, volt ott bugyogó iszap, kicsapó forró gőz, forró termálvíz, vulkáni kőzeten nőtt növényi vegetáció, rengeteg interaktív előadás, bemutató. A legjobban mindannyiunknak az interaktív 3D-s mozi tetszett Auvergne vulkanikus mibenlétéről. Kaptunk szemüveget és beültünk a székbe, ami mozgott, dőlt, spriccelt, világított, levegőt fújt, sőt, még azt is imitálta, ahogyan sok apró kígyó csapkodja a lábunkat, mint a képernyőn. Délután háromig bent voltunk, aztán elindultunk a lakónk felé. Majd odaértünk egy belga rendszámos ugyanolyan lakóhoz, mint a miénk! Át is álltunk mellé és ott ebédeltünk meg ismét a park parkolójában. A park érdekessége volt még számomra, hogy mintegy 110 millió euróból építették, aminek kb. 85-90%-át a helyiek finanszírozták meg. Gondolom jó befektetésnek vélték és biztosan sokak számára teremtett munkahelyet is. Vulcania után irány a következő lakóautó parkoló, ami eddig a leg-leg-leg volt számunkra! Egy kis falu, helyesebben pár ház után egy fennsíkon a hegyek közt, kilátással a környező hegyekre és alattunk egy vár maradványa, amit lehet látogatni. A vár neve Chateau Rocher, szóval, amikor beüti valaki a GPS koordinátát (É 46◦ 4’39” /K 2◦55’ 46”), akkor ne álljon meg Saint-Rémy-de-Blot-ban, ahol szintén van parkoló, hanem kövesse a „Chateau Rocher” feliratú barna táblákat. A festői panorámán túl további előnye a helynek, hogy ingyen van víz és áram. Annyira megtetszett a hely, hogy két éjszakát maradtunk. Első este még lementünk a várhoz, gyönyörű a fekvése, alatta folyó, maga a vár hegytetőn, ahogy az akkoriban szokás volt.

Április 10. szombat
Csodálatos időre ébredtünk, sütött a nap, de a köd még beszorult a hegyek közé, amit felülről láttunk. Nem volt kedvünk továbbmenni innen. Elterveztük, hogy biciklivel bemegyünk a faluba vásárolni. Így utólag azt mondom, nem volt túl nagy ötlet. A lényeg, hogy már levegőt alig kaptunk, mire beértünk a településre, de biztató volt, hogy „hazáig” csak gurulni kellett, vagyis betekertünk a faluba és hazagurultunk. Bolt nem volt a faluban, átültünk inkább a lakóba, hogy továbbmenjünk. A szomszédos faluban sem volt, és a szomszédosban sem … és ez így ment kb. fél órán keresztül. Végre sikerült egy vegyes boltot találni, ahová én mehettem be, engem ért a megtiszteltetés, hogy körbemutogassam, mit is szeretnék. A polcos áruval még nem is volt problémám, de amikor a grillezéshez szükséges füstölt húsfélét, kolbászt, szalonnát akartam kérni, már nem volt egyszerű dolgom. Főleg, hogy a kedves francia hentes úr széles karmozdulattal harsány hangon nevetve közölte a kérdésemre „Parlez vous allemand? Englais?”, hogy ő bizony francia, ő csakis franciául beszél! És erre fenemód büszke volt! Lényeg a lényeg, bevásároltam és irány vissza. A kijelölt tűzrakóhelyen letáboroztunk, minden szükségeset lehordtunk a lakóból és sütögettünk, a lányok rohangáltak, virágot szedtek, összehordták a környék összes jellegzetesen csillámló köveit. Este Spongyabob, vacsi és fekvés.

Április 11. vasárnap
Úgy döntöttünk, északnak vesszük az irányt, irány a Loire-völgy. Elsőnek Azay-le-Rideau-t, az Indre folyó közepén szigetre épített kastélyt jelöltük meg úticélként. Nagyon kedvesnek kell lennem az én drága párommal, hogy minél több kastélyt megnézzünk, mert ő nem az a kifejezett kastély-rajongó, én annál inkább. Majd este jó sok Pastist töltök neki.

Április 13. kedd
Elöljáróban, akit untatnak a kastélyok, hagyja ki ezt a napot! Tegnapelőtt óta megnéztük Azay-le-Rideau-t, Ussét, a Chateau Royal Amboise-t, valamint ma délelőtt a Chateau Chenonceau-t. Mind a kettőnknek a chenanceau-i kastély és az amboise-i kastély tetszett a legjobban. Csak pár szót a kastélyokról kedvcsinálónak.
Az Azay-le-Rideau nagyon szép fekvésű, két felnőtt jegy ára 16 euro volt. Maga a kastély nem túl nagy, de hangulatos. A környéke is szép, nyugodt. A Chateau d’Ussé egy hatalmas, dombon fekvő, gyönyörű vár. A belépő eddig ide volt a legdrágább a maga két felnőttjegyével összesen 26 euroért. A kastély arról híres, hogy Charles Perrault költő és mesegyűjtő (többek között a Piroska és a farkas, illetve a Hamupipőke szerzője) az 1600-as évek második felében ide képzelte Csipkerózsika történetét. A vártoronyban viaszfigurák idézik fel a mese egyes jeleneteit, de sok terem csak kívülről üvegablakon át tekinthető meg. Ráadásul a torony meglehetősen szeles. Ami nekem nagyon tetszett, hogy volt egy padlásszerű helység, ahol rengeteg régi dolog úgy volt meghagyva, ahogy egy padláson egyébként is találná az ember. Pókháló és por lepte a régi bútorokat, festményeket, edényeket, hatalmas ládákat, üvegeket. Sajátságos hangulata volt. A kastély további termeiben különböző korok életjeleneteit villantották fel, amikor korhű (reményeim szerint korabeli) ruhákba öltöztetett életnagyságú bábúk ábrázolták a szalonok életét, szolgák vigyázták a megterített ebédlő asztalt. A kastély épületéhez egyébként állítólag minden gazdája hozzátett valamit a saját ízlésének, a kor éppen divatos stílusának megfelelően. A kastély udvarán a kápolna mellett terebélyesedik egy hatalmas cédrus és egy fenyő. Fában már használhatom rájuk a monumentális jelzőt, majd’ hanyatt estünk, amikor felnéztünk a csúcsaikra. A kastély előtt még említésre méltó a díszkert, tele virágágyakkal, narancsfákkal, közepén szökőkúttal.
Amboise királyi kastélya volt az egyik legnagyobb élményem a kastélyok közül. Nem csak azért, mert elképzeltem, hogy egykoron királyok (ha jól tudom VII. Károly, ő vette el a kastélyt az Amboise grófoktól; XI. Lajos; VIII. Károly, aki itáliai hadjárata során megismerkedett a reneszánsz stílussal, itáliai mesterembereket hozatott, olasz minta szerint felújította és berendezte a kastélyt, de a felavatásakor, 1498. április 7-én, amikor a ’jeu de pomme’ elnevezésű játékot indult megnézni, nem hajtotta le a fejét, homlokát beütötte a szemöldökfába, kómába esett és még aznap meghalt; XII. Lajos; I. Ferenc, aki folytatta az épület átépítését; II. Ferenc, aki ide menekült egy összeesküvés elől, amit lelepleztek és 1200-1500 protestáns összeesküvőt végeztek ki, egy részüket a palota erkélyére akasztották fel, érthető módon ezután nem szívesen időztek itt királyok, XIV. Lajos állami börtönnek használta az épületet) koptatták az épület padozatát, ahol most én is jártam, és nem csak azért, mert gyönyörű a fekvése, lélegzet elállító a panorámája, hatalmasak a falai, hanem számomra azért is, mert a kertben levő Szent Hubertus kápolnában helyezték örök nyugalomra Leonardo da Vinci-t. 1516-ban I. Ferenc király invitálására érkezett Amboise-ba, élete utolsó három évét itt élte. Egy udvarházat kapott ajándékba (Clos Lucé), ahol élt, de kérésére ebben a kápolnában temették el. Sok időt töltött Amboise kastélyában, már-már baráti viszony fűzte a királyhoz. A történészek szerint több kastély építésében fellelhető Leonardo keze munkája, pl. Chambord híres kettős csigalépcsője. Amikor bementünk a kápolnába, mind a kettőnket meghatotta a hely szelleme, fura érzés töltött el.

Maga Amboise városa is nagyon szép, a főtéren sok favázas házat látni. Itt éjszakáztunk a városban, GPS koordináták: É 47.40835◦/K 0.99034◦. Se víz, se áram, de nagyon nyugis és közel a kastély.
Ma délelőtt néztük meg a Chateau Chenonceau-t. Szerintem ezt a kastélyt mindenképpen érdemes megnézni, az eddigiek közül ez az, amiben legtöbb a látnivaló. Három híres asszony is itt élt; a leghíresebbek közé tartozik Medici Katalin, II. Henrik felesége, Nostradamus pártfogója, aki a kastély kicsiny dolgozószobájából irányítja sok éven keresztül Franciaországot, mint régens, de ide vonult vissza Diane de Poitiers, II. Henrik szeretője is, amikor Medici Katalin a férje halála után „ki nem tette” őt innen. Lotharingiai Lujza, III. Henrik özvegye, is itt élt, aki Henrik halála után mindent feketére festetett a szobájában, még a textileket is feketére cseréltette, meg lehet tekinteni a szobáját a második emeleten. A szobák nagyon lakályosak, meleg érzést keltenek. A szobák mennyezete alacsony, sok a faliszőnyeg, a falakon a festmények – itt látható Murillo és Rubens kép is több más korabeli francia és itáliai híres festő alkotása mellett, rengeteg a kandalló, gyönyörűek a mennyezetek. A konyhák, éléskamrák be vannak rendezve, el lehet képzelni, hogy folyt itt az élet akkoriban. Az udvaron láthatjuk egyik oldalon Diane de Poitiers és a másik oldalon Medici Katalin kertjét. Van itt sövény labirintus, fűszernövény kert, és gazdasági épületek. Összességében számomra ez volt az a kastély, ami a leginkább élhető volt.

Az utolsó napokban annyira felgyorsultak az események, hogy csak utólag írom le a történteket.
Versailles mellett álltunk meg, annál a bizonyos katonai támaszpontnál, amit GáborApáék írtak. Este megvacsiztunk, aztán az esős, hideg reggeli időpontban felpattantunk a biciklikre és irány korán Versailles! Mázlink volt, mert senki nem állt előttünk a jegyvásárlásnál, ami ritka esemény lehet, 30 eurót fizettünk a két felnőtt jegyért (parklátogatás nélkül, tekintettel az esős időre). Két gyerekkel a kezünkben nem volt valami fergeteges nagy élmény, de összességében le a kalappal, nagyot alkottak a francia királyok kezdve XIII. Lajossal, aki 1624-ben itt építtette fel azt a vadászkastélyt, amelyet a nagy épülettömb középső része napjainkig magába foglal és bezárva Lajos Fülöppel, aki az átalakított épületet 1837-ben múzeumként avatta fel! A legnagyobb érdeme természetesen a Napkirálynak, XIV. Lajosnak volt abban, hogy Versailles neve egyet jelent a pompával, a fényűzéssel. Továbbindultunk azonnal Disneylandbe és jól is tettük, mert alig haladtunk. Párizs külső kerületein át vitt bennünket a GPS és csak délután értünk oda Disneyland lakóautós parkolójába. Pihiztünk, ettünk és másnap irány a park! Egy napos belépőt sikerült 151 euróért megvenni úgy, hogy Anna még ingyen léphetett be. Saját véleményünk az, hogy vannak jó dolgok a parkban (kalózos hajókázás, világ országai hajóút, délutáni show, közös fotó a Disney figurákkal), de összességében iszonyat terhes dolog, hogy hétköznap, borús időben, iskolai tanidőben minimum negyvenöt percet kellett mindenütt sorban állni! Másnap bementünk utunk első kempingjébe, Párizsban. Kénytelenek voltunk, mert innen tudtunk „összvonalas” jeggyel beutazni a városba. Két ekkora gyerekkel nem javaslom Párizst tömegközlekedéssel. Megnéztük az Eiffel-tornyot és a Diadalívet és a McDonald’s-ot a Champs d’Elysée-n. Ennyi elég volt a tömegből. Majd turistabusszal és idegenvezetővel megnézzük újra, mert a város gyönyörű, de nem két kis gyerekkel egyénileg. Hazafelé szombat reggel indultunk és vasárnap délután már itthon voltunk. Miután egy autópálya melletti parkolóban éjszakáztunk, ahol meglehetősen zajos volt az éj, Gabecom már hajnal fél ötkor a volán mögé dobta magát és szinte meg sem állt hazáig!

Összességében megállapíthatjuk, hogy az egyik legjobb lakberendező is a három hetes lakózás, mert hazaérve olyan nagynak láttunk a házunkat belülről, mint még soha, nagyon jó volt hazaérni! Alig telt el viszont egy hét és már újra el tudtunk volna indulni, annyira jó volt ez a három hét, gyanítom, életünk egyik legemlékezetesebb, legszebb útja volt!
Mi tetszett a legjobban? A Riviera, Nizza, a tengerparti vadkemping, a Verdun-kanyon a „tibeti” faluval, Provence, Millau, Chateau Rocher, és a kastélyok a Loire-völgyben, a jellegzetes francia köves házak és a sok, friss, finom és illatos bagett, meg a sajtok, pezsgők és a Pastis. Nagyon örülök továbbá, hogy nem autópályán mentünk, mert így sokkal jobban beleláttunk az igazi Franciaországba.

Andi, Gabec, Virág, Anna

Információ

Kategória
Élménybeszámoló/útleírás
Ország
Francia ország

Kapcsolódó anyagok

Hasznos volt ez a tartalom? Adj rá értékelést!
Így értékelték a többiek:

Események

Hírlevél

Fórum friss: