Spanyol körút lakóautóval

Beküldte: Kata

Spanyolország keleti part, Gibraltár, Andalúzia, Barcelona.

Lefkada Görög körúttal 2012

Beküldte: Nemo25

2012 augusztus. Görög körút

Francia Nagykörút

Beküldte: Kata

Három hetes felderítő út Franciaországban

Marokkóban jártunk

Beküldte: Okrauss
lakóautóval bejártuk Marokkót...

Miért jó sátorozni?

Miért jó sátorozni? 8 indok a sátorozás mellett.

Kempingezzünk kicsikkel.

Kempingezni nem csak kamaszkorban lehet, hanem gyerekkel is, csak sokkal sportosabb történet.

Őrségi Csörgő Vendégház

Beküldte: Piho
főszer, aszer, fenyőszer...

Görögország, Kréta, Kissamos

Beküldte: mia

A bő két hétre tervezett nyaralásunkból pár napot sátorban töltöttünk el

Hellas 2011

Beküldte: Nemo25

Történetünk rendhagyó módon nem a címben szereplő dátum napján indult.

Kis-Balaton, Orfű kirándulás

Beküldte: GaborApa

Messzire nem akartunk menni, így hát itthon kóricáltunk egy kicsit...

Lago Maggiore 2012. július

Beküldte: Annamaria

2 hetet töltöttünk lakóautóval Olaszországban

Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia

Beküldte: Juli

Eredetileg több időt szerettünk volna Albániában tölteni....

Kenya 2013

Beküldte: Lekvar

nem lakóautós, de érdekes...

Olaszországba, ausztriai megállókkal

Beküldte: naroli74

ismét lakókocsival indultunk útnak...

Őrségi kurta-túra

Beküldte: Karollda

Akinek több ideje van, ne szaladjon úgy mint mi és hozzon bringát meg túrabakancsot!

Dél-Tirol útibeszámoló

Beküldte: Jenci2
Óriási élmény volt...

Északi kis körút 2013. augusztus

Beküldte: Imiii

Nagyon megérte, és felejthetetlen, nagyszerű élményeket okozott...

Evia-Athen 2014

Beküldte: Nemo25
Evia-ra két hídon lehet áthajtani...

Kilenc hét lakóautóval Norvégiában

Beküldte: Okrauss

A bejárt területen szinte minden nevezetességet meglátogattunk....

Afrikai Mercedes Unimóka lakóautóval

Beküldte: Gagabi

Életem legnagyobb autós kalandja volt...

Somogy ország

Beküldte: laci
A Kund kastély belső udvara lett alvó helyünk...

Dél-Olaszország, Tropea, Camping Marina del Convento

Beküldte: mia

Egy-két furcsaságtól eltekintve elégedettek voltunk...

Kenyában is Kempingeznek

Beküldte: Lekvar
a sátorozás, az menő...

Pecázás Akaliban

Beküldte: GaborApa

Ide már többször is ellátogattunk, és ennek több oka is van.

Pötréte vadkemping / horgászat

Beküldte: Pegi

Túl vagyunk életünk első vadkempinges kalandján.

Lengyel körút

Beküldte: GaborApa

Eredetileg motorozni akartunk, de ebből is lakóautózás lett.

Ha szilveszter, akkor Szicília!

Beküldte: Jamesz

Ősszel egy átdorbézolt este után.. úgy döntöttünk, hogy.. kulturáltan töltjük a szilveszter éjszakáját

Szigetköz Halrekesztő zárás

Beküldte: kajakos
hagyománnyá vált...

Toscana

Beküldte: Nemo25

1 nappal az indulás előtt Toscana lett a befutó....

Salzburgerland

Beküldte: Nemo25
egy álomszép táj..

Hollandia, nem csak Amsterdam

Beküldte: Karollda
Gyors, de tartalmas út volt...

Csehország lakókocsival

Beküldte: Karollda

Célul tűztük ki Prágát, immár lakókocsival...

Nyírség-Bereg 2012 szeptember

Beküldte: Nemo25

Első állomásunk a Nyíregyháza Sóstó volt, az állatpark közvetlen szomszédságában

Francia körút

Pont du GardeBeküldte: Karollda

Lakóautóval Svájcon át Franciaországba

Luxemburg

Beküldte: Wobi

Jó 30 évet kellet várnunk, hogy újból eljussunk ide.

Erdélyi körutazás

Beküldte: GaborApa

Ha egyszer már jártál ott, bármikor elmész újra.

Macedónia-Albánia

Beküldte: Lekvar

Érdemes elmenni, megnézni, kipróbálni...

Fertő-tó és Ausztria, Mesepark.

Beküldte: GaborApa

Vidámparkozással egybekötött, őszi csavargás a Fertő körül.

Peloponnészosz

Görögország Beküldte: Nemo25

"G dúrban zúgják a fákon a kabócák..."

Budva-Tivat-Dubrovnik-Mosztár-Szarajevó 2014

Beküldte: Lekvar

Egy novemberi hosszú hétvége...

Kelet-Magyarországi barangolás

Beküldte: laci
két részre szakadt...

Franciaország Nizzától-Párizsig

Beküldte: Gabec

Nagyon örülök, hogy nem autópályán mentünk, mert így sokkal jobban beleláttunk az igazi Franciaországba.

Örvényesi vadkemping

Beküldte: Pegi
...valószínű, hogy jövőre ismét ellátogatunk ide pár napra.

Toscana. Nagyvárosok.

Beküldte: Eva54

San Gimignano, Siena, Livorno, Cecina, Pisa, Lucca, Firenze. stb.

Tiszapüspöki Tisza-part

Beküldte: PSteve
elég nomád ...

Hollandia-Dánia, Németországon keresztül

Beküldte: Wobi

Összesen 3 hét alatt kb. 5.000 km-t tettünk meg...

Orfűi peca

Beküldte: Gazsy86

gyors kirándulás, horgászat, pihenés, sörözés

Tisza-tavi vadkempingezés

Beküldte: GaborApa

Régóta kíváncsi voltam már erre a vidékre ...

Vértes, Várgesztesi tisztás

Beküldte: GaborApa
Egy erdei vadkempingezős, biciklitúrázós hétvége...

Görögország, Ελλάδα 2017

Beküldte: Nemo25
Ugye tudjátok miről beszélek?

Isztambul ősszel

Beküldte: Lekvar

Nem kell félni Törökországtól...

Görögország-Albánia-Montenegró

Beküldte: PSteve
ismét Görögországban nyaraltunk...

Nyaralás Splitben

Beküldte: PSteve
Rengeteg látnivaló van...

Olasz-Francia utazás

Beküldte: Eva54

Világjáró nők lakóautóval...

Zalaszentgrót - Kavicsbánya tó

Beküldte: Pegi
...horgászatra és vadkempingre...

Szlovén-Olasz-Francia-Spanyol Nagy körút

Beküldte: Lekvar

Nyaralásunkat egy nagy körút megtételére terveztük....

Olaszország Toszkana

Beküldte: GaborApa

Rövidke kis memó a Toszkánai utunkról.

2017. 07-08. Görögország

Beküldte: Kudela
Nagyon régi álmom...

Beküldte: nemo25


Peloponnészosz


"....G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát....."

Megint Görögország? Szegezték nekünk többen is a kérdést. Igen. ...Megint. Aki nem járt még arra, nem érti, miért a rajongásunk irántuk. Aki ismeri és szereti, az természetesnek tartja, hogy amikor csak tehetjük, ott múlatjuk az időt. És hogy valóban miért is? Talán a táj szépsége, vagy a történelem emlékeinek a gazdag tárháza, a vendégszeretet és a kitűnő, ízletes étkek, vagy esetleg a sok napsütés, a tenger imádata? Igen, ezek külön-külön, is okot adhatnának, és adnak is arra, hogy kedveljük ezt a csodás vidéket. De talán mindezek mellett, a legnagyszerűbb, amit ott tapasztaltunk, az életkedv, életszeretet és életfelfogás, ami teret enged annak, hogy jól érezd magad. Mindez, átragad a vándorra is ha köztük él, átveszi az életritmusukat, és ráébred arra, hogy mi az amiért jó ott lenni.

Görögország

Ennek tükrében, talán már érthető, hogy már türelmetlenül vártuk, az indulás napját, ami egy szép augusztusi délutánon meg is történt. A szokásos útvonalon és tempóban haladtunk délnek. Másnap, még a Macedon határon, tele töltöttük az üzemanyag tartályt, ami az átszámolva 340.- forintos árat tekintve, kedvező befektetés volt. Alexandria, Veria, Kozani,Grevena, Kalampaka útvonalon, kerülve az autópályát, csak alsó rendű utakon haladunk. Hegyre fel, hegyről le, izgalmas szerpentinek, és még egy rövidke, de annál mutatósabb szurdokvölgyön, a Venetikos folyó által alkotott szoroson keresztül hajtva.

Vnesetikos

Az éjszakát a Meteoráknál kívántuk eltölteni. Meg is néztünk három kolostort közelebbről, de be nem mentünk. Korábban, már mikor jártunk erre, ezt megtettük, most inkább a környéket kívántuk felfedezni. Itt előszedtük GáborApa, és Oldi beszámolóit, amik remek koordinátákat tartalmaztak. Neki vágtunk a hegyeknek, megkeresve az egyik éjszakázó helyet. Vlachava, 910 méteres magasságba,a Meteorák feletti hegyen fekszik. Az oda vezető út hosszan kanyarogva a gerincen halad, felejthetetlen panorámát tárva elénk. Váltakozva láthatunk kopár sziklákat, és ligetes hegyoldalakat, meredek sziklaormokat, miközben felbukkannak, majd ismét a magaslatok mögé bújnak, a környék, hírnevét jelentő építményei. A saját forrással rendelkező dísztér, kitűnő táborhelynek bizonyult. GPS: N 39.77200489 E 21.6577167

Hajnalban, a ködbevesző kolostorok látványa bűvölt el. Titokzatos, a derengő fénnyel átjárt párában kontúrjaikat vesztett monostorok, sejtelmes tömegének a látványa, az ég felé törő sziklaóriások tetején. Még napjainkban is nyugalmat árasztanak magukból, így beleborzongok abba, hogy milyen lehetett ez a vidék, évszázadokkal korábban. Később, arra sétáló, kedves, idős emberek szólítottak meg minket. Mivel az egyik hölgy tudott egy kicsit németül, így hellyel-közzel, megértettük egymást. Lépésben haladva, meg-meg állva, nézelődve, fotókat készítve, ereszkedtünk le a hegyről, majd magunk mögött hagyva Kalampaka városát, a Vikos szurdok került az érdeklődésünk középpontjába.

A továbbiakban GáborApa koordinátáit követjük. Erdős, és élettelennek tűnő, kecskerágta, sziklás lejtők váltogatják egymást. A falvakban, szürke kövekből emelt, és szintén szürke kővel fedett, kissé egyhangú, de jellegzetes házakat elhagyva, még egy rövidke szerpentint leküzdve, megérkezünk a kilátóhoz. Beálltunk az út végére, azzal a céllal, hogy ott töltjük el az éjszakát. A parkolótól mindössze 100 méterre található bérc, szédületes panorámát tár, a vándor elé. Szó szerint szédületes, mert a talpunk alatt irgalmatlan mély szakadék terült el. Órákig bámultuk a természet alkotását, melynek egy közelgő vihar dörgése és szele tett pontot a végére. De ahogy jött, el is ment az égzengés, így újra elfoglaltuk a helyünket a sziklák ormain. A környéken élnek medvék, így volt rá esély, hogy esetleg összefuthatunk velük. Sajnos nem láttunk macikat, viszont egy szép, nagy bagoly, azért tiszteletét tette az éjszaka kezdetén. A parkoló koordinátái: N 39,9066255 E 20,7516747

Vikos szurdok

Még indulás előtt, megnéztük a reggeli napsugarak érintésével megfestett völgyet. Mikor elindultunk, az 1300 méteres magasságban fekvő táborhelyről, a levezető út mellett megfigyeltük, a rétegződéseket jól mutató, kissé málladozó hatalmas sziklákat. Még egy darabon északnak tartva megközelítjük az albán határt, látva a távolban a hegyek, völgyek alkotta táj, ámulatba ejtő szépségét. A kissé céltalan, véletlenszerű bolyongás végén, határozottan déli irányt véve, Ioania, Arta érintésével,Amvrakikos öböl mellett haladunk el. Az út minősége ezen a szakaszon csapnivaló. Messologi mellett Turlisba találunk egy strandot, amit egy 3 km hosszú gáton vezető úton lehet megközelíteni. Napközben jót fürödtünk itt, és éjszakára is jó lehetne a hely, de sajnos nagy a jövés-menés, ebből adódóan, meglehetősen zajos. Emiatt átgurulunk Kryoneribe, ahol most is nagyon meleg van éjszaka, ugyan úgy, mint egy évvel azelőtt.

Szép, napos, de időnként, erős széllökésekkel tarkított időjárásra ébredtünk. Egyetlen szomszédunk, aki mellesleg angol nemzetiségű volt, kitekerte az elő tetőt, de nem rögzítette le hevederrel. Ezt követően, sétára indult gyermekeivel. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége ebben a huzatos időben, és amint ezen járt a fejem, jött is egy masszív szélroham, miközben hangos recsegéssel hajlott fel az Omnistor teljes szerkezete, a lakó tetejére, a két végén, tenyérnyi lyukakat szaggatva a kocsi oldalán. Csúnyán összekócolta a rudazatot is a szél, és a két tenyérnyi lyuk, meglehetősen bután tátongott a kocsi oldalán. A kolléga visszatérve, egy szerény "Uuupss!" felkiáltással, mosolyogva nyugtázta, hogy nem egészen így gondolta pár perce ezt a dolgot. Ez aztán az angol hidegvér. Felajánlottam, ha szükségét látja, szívesen segítek a kár felszámolásában, de úgy érezte, hogy meg fog birkózni egyedül is a feladattal.

Hamar összepakoltunk, majd víz vételezése után egy háznál, perceken belül, az öblön átívelő hídon nyomultunk délnek, 13.2 € befizetését követően. A hídfők lábánál elterülő oszmán erődök és a modern kecses átkelő, furcsa, de tetszetős kettőssége megfogott. Pátrában megállunk a kikötő környékén, sétálunk egy kicsit a városban, megnézzük egy komp kikötését.Az ebédet már Kyllini partján egy kis tavernában költjük el, egy gyros-tál képében. A strand itt meglehetősen szűkös és mivel a kompkikötő mellett van, nem igazán nyerte el a tetszésünket, így másik partszakaszt keresünk. Rá is akadunk egy remek helyre, ahol kusza összevisszaságba szerveződött vadkempingben találjuk magunkat. Telepített lakókocsik, sátrak, és minden féle lakóalkalmatosság van itt. A strand remek, szép a környezet. Beállok egy fa árnyékában, miközben G-dúrban zúgnak a kabócák. GPS : E 37,79726 K 21,25639

Lassan estébe hajlik a fülledt délután, és alkalmas is lenne a hely az éjszaka eltöltésére, de mivel időközben két generátort is elindítottak, ezért kétségessé vált hogy maradunk-e. Mivel megtudtam, hogy éjszaka is üzemelni fognak a motorok, a továbbindulás mellett döntöttünk. Katakolo ígéretesnek tűnt, de végigjártuk az egészet, megnéztük az óceánjáró hajók fogadására is alkalmas kikötőt, ahol egy darab hajó nem volt, de nagy jövés-menés és nyüzsgés annál jobban. Végig jártuk Kalithea, Kato, Kavouri, partszakaszát, de mindenhol nyaralókkal és házakkal zsúfolásig beépített településeket találtunk, de számunkra megfelelő parkolóra nem akadtunk. Mivel másnapra Olimpia megtekintése volt betervezve, ebből adódott az ötlet, töltsük ott az éjszakából még hátralévő időt, és akkor nyitáskor már lehet nézelődni a romvárosban. A néptelen utakon hamar megérkeztünk. Egy kis utcában találtunk egy eldugott parkolót a fák alatt, ahol kényelmesen elfértünk. A nyitásra már be is álltunk a buszparkoló mögött lévő útra. Mindez bölcs döntésnek bizonyult. Még tudtunk zavartalanul nézelődni, a hőmérő sem mutatott túlzottan meleget, és a turista hadak vad hordája is váratott magára. Fél óra elteltével viszont megindult az áradat. Mire a végére értünk a látnivalóknak, kezdett elviselhetetlen tömeg lenni a romok között. A parkolók teljesen megteltek buszokkal, alig tudtunk átvergődni a lakóval, a sok behemót között. A belépő 6 € fejenként a romokhoz, amit a 8 órai nyitást követően lehet bebarangolni.

Olimpia

Nem mondom hogy nem tetszett, de igazándiból nem voltam elájulva az egésztől. Példának okáért nekem Delphoi meghatározóbb élmény volt.

Az E55-ös útra, a térképen éppen csak egy fehér vonallal jelzett alsórendű úton állt szándékunkban visszatérni. Szép a környék, de keskeny az aszfaltcsík. A táblák alapján nehezen követhető az útirány, és Mohabácsi kedves (GPS) sincsen a helyzet magaslatán. Az egyik kis faluban az utcák útvesztőjében elkeveredünk, de azért tudunk haladni, éppen elférünk még mindenhol, mikor egy szép nagy teherautó jön velünk szembe. De aggodalomra semmi ok, a sofőr mosolyogva int, hogy maradjak. Betolat egy foghíjas, de rendkívül meredek telekre. Akkor ezek szerint minden rendben, gondolom én. Hiszen ha ő elfért, akkor én is ki tudok menni. Vagy esetleg mégsem? Pár méter megtétele után ketté válik az út. Keskeny, egyirányú, és piszkosul meredek, lejtős szakasz áll előttem. Megkérdem egy arra járó motorostól, hogy el tudunk-e menni ezen az úton. Bólogat, hogy igen. Akkor oké. De az utca vége, miképpen beletorkollik a keresztutcába, olyan mint egy tölcsér. Na ezen menjek át úgy, hogy nem akad fel a kocsi eleje és vége. Kicsit trükközve, oldalazva centiről centire terelgetem a csigát. A lehetőséghez képest, nagy ívben kanyarodok ki, elfoglalva mindkét sávot. Az arra járó autósok megállnak, türelmesen megvárják, amíg kihajtogatom az autót a sarkon. .......ez meredek volt. Szó szerint.

Mivel fürdőzésre vágytunk, ennek okán, újból Oldi koordinátáit követve, Eleni beachet vettük célba. Tudvalevő, hogy Oldi kedvence, és GáborApáék is jókat írtak róla, rossz nem lehet. És valóban remek partszakasz. 3 km hosszú vadkemping. Több csapból lehet vizet venni, 3 naponta elszállítják a szemetet, és kitűnő táborhelyeket lehet találni, a fenyőfák árnyékában. 2 napot töltöttünk el strandolással és pihenéssel, a banán fák mellett. GPS : E 37,37205 K 21,68417

Miután kipihentük magunkat, továbbra is délre tartunk. Methonit 80 kilométernyi kanyargós, szerpentines, látványos úton lehet elérni. A város nevezetessége a Venetian erőd. Látogatása ingyenes, 8 és 15 óra között. Még romjaiban is elképesztő, és egyedi. Az azúrkék tenger erejét, és kegyetlenségét bizonyítják az omladozó várfalak, amik az Oszmán birodalom fénykora óta próbálják állni az állandó ostromot. Akár órákat is el lehetne tölteni az ódon falak között, amit a nagy meleg azért erősen korlátozhat.

Venetian

Nea Koroni irányában autózva azt tapasztaljuk, hogy nem lehet a parton sehol megállni, mindenhol villák, szállodák vannak. Végül, az öböl északi részén Velikas beachen találunk éjszakázásra alkalmas területet. Késő délután még fürdünk egyet, majd az esti szürkületben sétálunk a homokos fövenyen. Csendes, nyugodt, és kellemesen hűvös az éjszaka. GPS : E 36.59821 K 21,57205

Akár napokat is el lehetne itt tölteni, a homokos parton több sátor is fel volt állítva, de éppen senki sem lakott bennük. Másnap elhagyva Messiniát, Kalamata, Kardamili, útvonalon haladunk. Döbbenetes a táj átalakulása. Amerre a szem ellát, mindenfelé kopár, szürke, és sárgás kövekkel borítottak a hegyoldalak. A házakat is ezekből a kövekből építik, amik inkább hasonlítanak várbástyákra, mint házakra. Meglehetősen egyhangú képet mutatnak. A csenevész növények, csak elvétve törik meg ezt az osztatlan képet. Elérve Dirout, a mellette található cseppkőbarlangot nézzük meg. Megtalálni nem volt nehéz, bár nem figyeltük a táblákat, de pont a barlang pénztára előtt sikerült leparkolnunk. Ha már ilyen szépen idetaláltuk, rögtön meg is vettük a belépőket, ami fejenként 12 € értéket képviselnek. Csónakokkal, amik 8 személyesek, viszik végig az érdeklődőket, majd egy 15 perces sétával lehet visszaérni a kiinduló ponthoz. Pompás és rendkívül gazdag a látnivaló, a kellemes klímájú és levegőjű útvesztőben. A legfinomabb csipkékre emlékeztető, megszámlálhatatlan apró, és ezernyi nagyobb cseppkő tömege elbűvöl, miközben, zene füleinknek, a remek akusztikájú termekben haladva, a vízcseppek, és a csónakok visszaverődő apró csobbanásait hallgatni.

Diru

A Mani félszigeten tovább haladva, Githyo városa következett. Mivel az utak mentén narancs-ligeteket láttunk, ez okból felmerült bennünk a kérdés, miképpen lehet érett narancshoz jutni. A válasz nem váratott magára sokáig. Egy kis zöldséges bódé képében tárult elénk a megoldás. Igaz, kétkedve néztük a foltokban néhol még zöldes árnyalatú narancsokat, de a mosolygós, idős nénike igyekezett eloszlatni minden kételyünket, egy sebtében kettévágott narancs kezünkbe adásával. És láss csodát, fenséges, zamatos narancsot szürcsöltünk, és tömtünk magunkba. Rögtön egy egész zsáknyi adag gazdagította a túratáp készletünket. Egyéb csemegék is bekerültek a lakó kamrájába, úgy mint mazsolaszőlő, kaktuszfüge, ringló, barack, no meg mézes szirupban elrakott narancs, és mazsolaszőlő befőtt. Mivel korgó gyomorral érkeztünk Githyoba, ezért egy suvlaki, és egy gyros elfogyasztása a parton, sokat javított a helyzeten a javunkra. Ezek után jöhetett Dimitrios. A Valtaki strandon meg is találtuk, ahol már 1981 novembere óta vívja haláltusáját, az 1950-ben épített hajó. Azóta senkinek sem kellett, és ott hagyták a sorsára. Érdekes látványosság lett belőle, talán már örülnek is neki a helyiek, mert odavonzza az érdeklődőket. A strandra, nyomasztóan rányomja bélyegét a rozsdás behemót, mint egy őskorból itt maradt dinoszaurusz, bár vitathatatlan, hogy érdekes.

Dimitrios

Míg nézegettük a hajót, fotókat készítettünk róla, és megpaskoltuk az oldalát, szépen, lassan, elkezdett sötétedni. Még keleti irányban tovább mentünk egy kicsit. Találtunk egy szintén vadkempinges lakókocsitábort a parton, de ez nem az a hely volt, amire vágytunk. Tovább haladva újfent narancsligetek mellett vezet az utunk. Megállunk az egyik mellett. Egy életem, egy halálom, én nem bírom ki, hogy ne ehessek, saját kézzel szedett narancsot. És lőn, megtettem. Szedtem, ettem. Jobban mondva szürcsöltem, tömtem magamba a csepegő, fröccsenő, lédús, zamatos, és nem utolsó sorban, édesen érett gyümölcsöt. Nem tudtam betelni vele. Kedvesem, csak nevetve fotózta gyermeki lelkesedéssel elkövetett tettemet.

Közben besötétedett. A másnapi tervünk, Mystras megtekintése volt, ezért neki is vágtunk az útnak. Sajnos rengeteg rókát, és nyestet láttunk elütve az utak mentén. Az a gond, hogy az autók reflektorától nem látnak rendesen, megzavarodnak, nem tudják merre kéne elmenekülni, és az autók elé keverednek. Két rókával mi is találkoztunk, de lelassítva, meg lehet előzni az elütésüket.
Este 10 után érkeztünk meg Mystrasba. Az alsó parkolóban álltunk meg éjszakára, ahol már több lakóautó is volt. GPS : E 37.4.591 K 22.22.136

Egy tea után még elindultunk sétálni, hogy átmozgassuk magunkat egy kissé alvás előtt. Miképpen sétálgatunk ott, a kanyargós erdei úton a holdfényben, az egyik támfalnál szőlő indákra lettünk figyelmesek. Na ezt már meg kellett nézni. Érett fürtök lógtak tucatjával. Bár aznap már gyümölcsből belakmároztam, de a jó szőlőnek nem kell cégér. Kóstolás után, döbbenten vettem tudomásul, hogy sikerült megint beletenyerelnem egy mesés ízélménybe. Beleharapva a szemekbe, szétrobbanva pukkantak a számban, a mag nélküli, ízes, édes bogyók.

Alapszabály a forró nyári napokon, hogyha meg szeretnél nézni valamit, akkor azt reggel tedd meg. Betartva a passzust, már az első napsugarakkal keltünk. Nyitásra fent is voltunk a hegy tetején a fellegvár bejáratánál. Lakóautóval ne próbálkozzatok itt éjszakázni, mert kifejezetten tiltják táblával, 20 és 8 óra között csigával a parkolást. Még a hűvösben nekivágtunk a hegyoldal bebarangolásának. A fellegvárba is felmásztunk, aminek a jutalma, pazar panoráma volt.

Jól kivehető a szürke szikla a Taigetosz oldalában, amiről letaszították az arra ítélteket, a monda szerint. Felidézve az ott tett sétánkat, megint csak a tetszésemnek tudok hangot adni. Az ókori Spárta köveiből emelt épületek, templomok, és várfalak sokat engednek sejtetni a régmúlt életéből. A sok látnivalóval és élménnyel eltelve, ismét fürdőzésre és pihenésre vágytunk.

GáborApa koordinátái szerint elindultunk a keleti partra. Meg is találtuk, nem rossz hely de nem az a kimondott nagybetűs tengerpart. Védett öböl, kicsi hullámokkal, szemben látszódó szárazfölddel. Egy német család volt még rajtunk kívül a parkolóban, lakóautóval. Paralio Astros GPS :37°25'26.03", 22°46'0.10" Este bementünk a városba sétálni, nézelődni. Nagy forgatag, és nyüzsgő, élettel teli üdülőhely.

Reggel, indulás előtt értekeztünk a német lakóautós kollégákkal, hátha tudnak jó táborhelyet a környéken, de nem kecsegtetek túl sok jóval. Így nem maradt más hátra, minthogy improvizáljunk. Meg is született a döntés. Nyugatnak vesszük az irányt, és pár napra visszamegyünk Eleni beachre. Most feladva határozott autópálya-kerülő taktikánkat, a mihamarabbi megérkezésünk érdekében, Tripoli térségében, kihasználtuk az autópálya előnyeit, ami 4.9, és 3.1 € értékben fájt a pénztárcánknak. Megalopolis, Kalo Nero, Kiparissia az útvonal. Az ellátmány, megint csak erősen megcsappant, így készleteinek feltöltése, időszerűvé vált. Ezt elintézve, már semmi sem gátolta, hogy napokra beállítsuk a lakót egy árnyat adó fa alá. A part mentén húzódó ligetben, találtunk is helyet ami tökéletesen megfelelt. A közelben tudtunk vizet venni, így nem jelentett gondot az sem. Igaz, a beállásnál kicsit megroggyant a homok a lakó súlya alatt, de egy gyors és hathatós beavatkozást követően, 5 perc múlva már kiszabadítva az elásott kocsit a homok fogságából, befaroltunk a fák ágai alá. Imádtunk itt lenni. Naponta többször jöttek-mentek a birkacsordák, varázslatosan hangulatos a part a széles fövenyen elterülő fenyőkkel, és napi programot ad a Karotta Karotta teknősök fészkeinek a megfigyelése. No meg ott van az egy főre jutó szabad partszakasz méret, ami legrosszabb esetben is legalább 50 méter volt, de előfordult, hogy akár 100-200 méteren belül sem volt mellettünk ember. És akkor nem is beszéltünk a remek hullámzásról, az éjszakai fürdőzésnél megfigyelhető világító rákocskákról,és az éjjeli, hanyatt fekvő, csillagszámlálós romantikáról.Ha valaki azt hinné, hogy kezd egy nyálas sorozat epizódra hasonlítani, az téved. Egyszerűen csak élvezhető, semmivel nem törődős, hullámlovagolós, pihenésről szólt a történet.

Mivel kettő taverna is volt a közelben, ezért többször is belekóstoltunk a helyi étkekbe. A grillezett arany keszeg, rák, és polip, az apró halak, a kebab, vagy muszaka, mind ízletes volt. A görög joghurt, mézzel nyakon öntve, még soha nem tapasztalt ízvilágot hozott elénk. A minden nap, többször megjelenő pékre sem lehet panasz.
És ha valakinek kételyei támadnának a biztonságot illetően, azt meg lehet nyugtatni, hogy folyamatosan járőröztek biztonságot adó polgár őrök, napi szinten, legalább kétszer megjelent a rend éber őre is, és a tűzoltók is állandó figyelőszolgálatot láttak el. Az egyik este, egy előadást is meghallgattunk a tavernában, a Karotta Karotta teknősökről. Mivel rengeteg fészek volt a fövenyen a homokban, és állandó jelleggel figyeltük, hogy hátha kimászik egy éppen a tojásból kibújt apró teki, emiatt érdeklődve figyeltük az előadást. Az külön üde színfolt volt, hogy egy retro diavetítővel jelenítették meg a vásznon a kissé színehagyott képeket. Bájossá tette az egészet, a régi korok technikája, a diák cseréjének jellegzetes kattogása, a forró izzó sajátos szaga, de éppen ettől volt nagyon élvezhető. Az egyik hajnalon, mikor kimentünk megnézni, hogy van e mocorgás a fészekben, több hosszan kanyargó jellegzetes nyomot is láttunk a víz felé haladva. Igaz nem láthattuk őket a saját szemünkkel, de azért a nyomok árulkodtak, hogy lassan sok ezernyi kis teknős kezdi meg az életét a környéken. Kerek egy hetet töltöttünk itt. GPS: E 37.37205 K 21.68417

Fájó szívvel intettünk búcsút, ennek a remek helynek. Északnak vesszük az irányt, több helyen is megszakítva utunkat, hátha találunk még az Elenihez hasonló jó strandot, de közel, s távol nincsen még egy ahhoz fogható hely. Megálltunk ebédelni Epitalio beachen. A strand nem túl szép, de egy éjszaka eltöltésére jó lehet a taverna parkolója a parton. GPS E 37.36320 K 21.27994

Egy kis zöldségesnél, gyümölcsvásárlás közben, megláttunk a kertben pár bokornyi bazsalikomot. Az eladó hölgy észrevette az érdeklődésünket, az ott szinte gyomnövényként burjánzó csemege iránt, így levágott egy fél bokornyi ágat nekünk. Isteni finom, jellegzetes a görög bazsalikom. Volt mit aprítani a paradicsomhoz, és a fetához.
Tovább haladva északnak, letérünk az E55-ős útról és Loutra Killinis mellett egy zsákút végén állunk meg. Megnézzük a partot, és ugyan erősen fúj a szél, de úgy döntünk, hogy megmártózunk a habokban. A homok hihetetlenül finom, selymesen simogatja a talpunkat, ahogy lépkedünk rajta. A vízben meglepetés fogad. Erős sodrást és áramlást tapasztalunk a part közelében.. Mintha egy folyóban fürödnénk, úgy ragad magával. Beljebb menve megszűnik, és egy sekély homokpadon találjuk magunkat. Ettől befelé, viszont erős a hullámzás. Nagyon erős. Ami az egyik pillanatban térd alatt ér, az szemvillanásnyi időn belül a fejünk búbjáig betakar. Nagyon élvezem. Ugyan volt erős hullámzásban részünk az elmúlt hét alatt, de ez vastagon túltesz azokon. Hab a tortán, hogy meleg a víz. Másfél óra után, piszkosul kifáradva, kimegyek pihenni, de a szél élénkülése miatt, nem maradunk a parton. Elemi erővel csapódnak a szél által felkorbácsolt, előzőleg selymesnek titulált homokszemek a bőrünkbe. Gyors zuhanyozás a lakóban, és már robogunk is tovább.

Éjszakázó helyet keresünk Pátra előtt, de nem találunk. Befordulunk találomra a part felé vezető utak egyikére, ami fokozatosan, de biztosan a szokásos beszűküléssel fogad minket. A vége felé már éppen hogy elférünk, a náddal, és bokrokkal sűrűn benőtt ösvényen. Egyszer csak hirtelen vége lett az aszfaltnak a parton, és mély homok a folytatása. Akkor fordulunk, de hol? Hát ott, ahol vagyunk. Apránként és óvatosan, a keskeny út végében. Ez a partszakasz sem lakóautós paradicsom. Áthajtunk Pátrán és már a sötétben keresgélünk. Keleti irányban haladva Egio mellett Aliki partján találtunk éjszakai menedéket. GPS E 39.58648 K 22.38985 Este nem sokat láttunk, de a nappali fénynél nyugtáztuk, hogy nem fogtunk mellé.

Reggeli után visszahajtunk Pátrába, megállunk a kompkikötőben, és körülnézünk egy kicsit. A híd lábánál, bejárjuk az oszmán Rio erődöt. 2 € lenne a belépő fejenként, de a pénztárban, a mosolygós úr nem tud 20-asból visszaadni, így lazán megoldja a helyzetet azzal, hogy ad nekünk két ingyenes tiszteletjegyet. Rendkívül elegáns, és szimpatikus megoldás. Na nem a 4 € nyereség számunkra a lényeg, hanem az, hogy a vendég, jelen esetben mi, ne azzal töltse az időt, hogy pénzt váltogat, és felesleges köröket fut. Az erőd tetszik, ugyan lentről nézve kicsit fenyegető a hatalmas híd tömege, de továbbra is az a véleményem, hogy érdekes a kontraszt, a régi és új mérnöki bravúr között.

Rio erőd

Az újabb 13.2 €-s hídpénz kifizetése, azt jelezte számunkra visszavonhatatlanul, hogy megint a kontinensen vagyunk. Az előző évi túránk útvonalán haladunk tovább. Bármerre nézünk, számtalan csodát látunk. A víz és a sziklák örök küzdelme, a szemnek kellemes, játékos formákat alkot. A fák üde zöldje, a sziklák vöröses rozsdabarnája, és a halványkéktől a mélykékig váltakozó tenger színei felejthetetlen képi orgiává állnak össze. Betelni nem lehet vele, csak habzsolni a káprázatot. Délben megállunk a tavaly medúzáktól hemzsegő strandon. Most üres a víz. Ráadásul, érthetetlen módon, kellemetlenül hideg. Nem is maradunk sokáig. Galaxidi előtt, észreveszünk egy öblöt, ahol áll már pár lakó. Lehajtunk a rövid, de annál meredekebb bekötőúton. Leparkolunk közvetlenül a parton. Egy kamion már ott volt érkeztünkkor, egyik oldalát megemelve dől a víz felé. Mint később kiderült, apró növendék halakat hozott Franciaországból, amiket itt engedtek bele egy hatalmas, kerek nevelő konténerbe, amit egy vontatóhajó húzott el az öböl túlsó felére, több tucatnyi hasonló konténer mellé. Mind éjszakázásra, mind fürdőzésre jó, a hangulatos, védett és érdekes partvonallal rendelkező öböl. GPS E 38,51676 K 24,30205

Reggeli után, Amfissa, Lamia felé az E65-ös úton kelünk át a hegyeken. Lamia után, az E 75-ös útra hajtunk fel. Az erre haladóknak nincsen sok választásuk. Csak az autópályán lehet menni egy szakaszon. Nincsen másik út. Sem tavaly, sem most nem találtunk másik lehetőséget, egy 20 kilométernyi szakasz kikerülhetetlen, ahol persze ott van a fizetőkapu. Ez a 20-as 6.6 €-ba került. A kapu után elhagyjuk a pályát, Glyfa irányába. Onnan mennek a kompok Evia szigetére. A tervünk az, hogy hajókázunk egyet, mégpedig Skiatos festői szigetét meglátogatandó. Mivel innen csak Eviára mennek kompok, tovább megyünk. Valami rémlik az emlékeinkben, mintha Achilioból lenne hajójárat oda. Mire megérkeztünk, iszonyatosan megéheztünk. Az egyik tavernában a kikötőnél, remek grillezet szardellát és kalamárit ettünk. A pincér nagyon kedves, segítőkész, és tud németül. A hajóval kapcsolatban is mindent elmond. Mivel eldöntött tény, hogy másnap hajókázunk, így maradunk éjszakára a faluban. Kinéztünk egy meglehetősen lepusztult strandot a falu szélén, de nem találjuk megnyerőnek. Elindulunk egy kis hegyi úton, hátha akad jobb is ennél. Kanyarog az út a kerekek alatt, és pillanatok múlva kibontakozik az öböl szépsége, amint feljebb kaptatunk a lankás emelkedőn. Azon kapjuk magunkat, hogy ott állunk egy helyen, de milyen helyen? Olyan helyen, amiről álmodik a lakóautós. A félsziget közepén, fent a hágó fokán, az egyik oldalon a Pagasitikos öböl, a másik oldalon meg a Mediterrán tenger, és Evia szigete. Lehengerlő élmény. Ezt az éjszakát itt töltjük el.

Az út még folytatódik egy apró falucska irányába. Meg is nézzük, lemegyünk a brutálisan meredek úton. A szokásos a forgatókönyv. Egyre szűkülő utcák, aminek fordulás a vége. Kétszer is. Sétálunk egyet a part mentén, a naplementében. Aztán vissza a hegyre. Az emelkedőn, egyes, padlógáz. Lépésben, de erőből felmegy. Beállunk az egyetlen pontra, ahol szinte tökéletesen sík a sziklás talaj. Kiülve a lakó elé, látjuk, hogy a lemenő nap bíborszínű fényében, megérkeznek a hajók a kikötőbe. Hangos zene szól rajtuk, még a hegyen is tisztán hallható, hogy mi vár ránk másnap. Sötétedéskor befut a környék tulajdonosa is. Átterelik a kecskéket az egyik karámból a másikba. Szóba elegyedünk, úgy, kicsit mutogatósan. Megkérdezem tőle, hogy ott alhatunk e, de semmi kifogása nincsen az ötlet ellen.
Másnap, indulás előtt fél órával már a jegyekkel( 20€ / fő) a kezünkbe ülünk a fedélzeten. Megérkeznek a buszok is. Az üres hajó pillanatok alatt megtelik élettel. Az utolsó busz végszóra érkezik, hangos dudálással jelezve, még utasokat hozott. Időközben hangol a technikus is. Alakul a dolog. A fedélzeten egy kedves, erdélyi nászutas pár ül le mellénk. Élvezzük a hajókázást, miközben delfinek után kutatunk a vizet kémlelve. És már szól is a szirtaki, a kapitány pillanatok alatt remek hangulatot csinál, amibe besegít a gigantikus méretű, csappal ellátott Metaxás üveg tartalma is. A hátsó fedélzeten táncolnak, énekelnek a 2 órás út folyamán.

Skiatoson majd 3 óra áll a rendelkezésünkre körülnézni. Pompás a város. Nem húzzuk az időt, egy gyros az ebéd. Aztán körbejárjuk a szűk utcákat. Fehérre meszelt, kék ablakos és korlátos kis házak, tele színpompás virágokkal, és az elmaradhatatlan kék székekkel a bejárat előtt. Tetszik. Nagyon tetszik. Messze elbolyongunk, oda ahova a turistaözön már nem vonszolja el magát.

Skiatosz

Délután áthajóztunk a Koukounaries strandra, amit a világ 6. és Görögország 3. legszebb strandjának választottak. Szép-szép, de az a SZOT szálloda nem kéne a sziklaszirten, rontja az összképet. Kiderül, hogy a környék legdrágább szállója. Lehet, de akkor is ronda, mindamellett, hogy a sziget ámulatba ejtő. A víz kellemes és csillog a napfényben. Útban a strandra, a delfinek is megmutatták magukat, a hajó emiatt erősen megdőlt, miként a sok kíváncsi egy oldalra nyomult. Az ijedősebbek ezen pánikoltak egy kicsit, amin kapitányunk jót mulatott, miképpen azon is, hogy vizes üvegből locsolta a leszálló vendégeket a hajóhídról. A visszaúton megint elszabadult a jókedv. Volt Zorba, szirtaki, tánc és aki jól művelte, az kapott bőven Metaxát.

Valóban jó hangulat uralkodott, nem volt erőltetett, olyan spontán és lazán alakult. Kapitányunk vérében van a szórakoztatás, mindamellett, hogy abszolút profi. Ha erre jártok, és valóban egy fergeteges napot szeretnétek, akkor Kosztasz Kapitány hajójával menjetek. Messze földön híres arról, amit művel. A visszaérkezés után, a kikötőben még beszélgetünk a kapitánnyal egy kicsit, amiben Levente, a hajón szolgáló matróz a segítségünkre volt, miképpen az egész út során is tette. Az éjszakát megint a hegyen töltöttük. Annyira tetszett, hogy még egyszer kihasználtuk. GPS E 39.4.198 K 23.2.332 Agios Dimitrios előtt.

A reggeli indulást követően még megállunk kenyeret venni a kikötő mellett, éppen akkor húznak ki a hajók. Kosztasz Kapitány megismer minket a parton, és a távolodó hajóról integetve kiabálja, sziasztok magyarok!

Kis utakon, hegyen-völgyön haladunk északnak. Velika beachen megállunk, strandolunk. Alig van ember a parton. Estére Nei Poriban vagyunk. A szokásos helyen a város déli szélén állunk meg.
Éjszaka nagy szél kerekedett, és ez másnap délelőtt is tartott, így Dion megtekintésére éppen megfelelő az időjárás. Ez 4 € kiadásával járt kettőnknek, ami figyelembe véve a város adottságait, rendkívül méltányos összeg. Egyre többet tárnak fel a romvárosból. A teljes megnyitott területet bejárva, látható, hogy bőven van még mit ásni a környéken, hiszen tisztán láthatóak a sugárutak nyomai a bozótosokban. Érdemes megnézni, fantasztikus. Ha már ott voltunk az Olympusz lábánál hát gondoltuk, tiszteletünket tesszük Zeusznál. El is indultunk toronyiránt az úton, ami a Ourlias szurdok vízeséséhez vezetett. Na igen, az egyik úton, de milyen úton? Újfent, egy nagyon meredek úton. Az utolsó 4 hajtűkanyart már csak egyesben küzdöttük le. Az út végén egy murvás parkoló volt. A vízesés nem túl nagy de szép. Viszont az utat lakóval csak feltételesen ajánlanám. Nagyobb járgányok már nem tudnának elfordulni egyből, viszont ha megállnak, akkor az elindulás is kérdéses.

Nei Poriba délután strandolás, majd este a gyros után séta. A következő nap strandolással telt. Délben találkoztunk, a hajón megismert fiatal párral. Jót beszélgettünk a parton Zsófiékkal. Este, vacsi után, megint bebarangoltuk a várost. Mikor visszamentünk a kocsihoz, messziről láttuk, hogy egy hatalmas kamion áll mellettünk. Közelebb érve észrevettük, hogy magyar rendszám van a gépen. Mivel a nagy vas mellett ott volt a gép kapitánya, így odaköszöntünk, ami az első meglepetés után egy jó beszélgetésbe váltott át. Ők lakóautót nézegettek, mi meg kamiont.

Gábor és párja másnap reggel mentek pakolni, így hajnalban tovább is gurultak. A pénteki nap Poriban a piac napja. Korán kelve, mentünk, és bevásároltunk mindenféle gyümölcsöt, több fajta olivabogyót, és olivaolajakat. A napot a parton töltöttük. Este egy tavernában vacsoráztunk Zsófiékkal. Szép este volt. Vacsi után még elmentünk egy kis citromot és limeot szedni. Találtunk is pár fát, amin roskadásig volt gyümölcs, csak még nem volt teljesen érett. Viszont a héja még így is jó süteményekbe, emiatt szedtünk pár szemet, mert itthon csak vegyszeres citromot lehet kapni. Az illata olyan mintha egy ültetvényen szippantanál bele a levegőbe. Lereszelve a héját, kis adagokban a fagyasztóban el lehet tárolni sokáig, így mindig van kéznél ehető citromhéja, a süteményekhez.

A szombaton már a hazautat tervezgettük. Még egy kiadós séta Poriban a fövenyen, majd útra keltünk. Indulás előtt betértünk kedvenc pékünkhöz, ahol minden nap finom pékárút tudtunk beszerezni. Az amúgy francia nemzetiségű, kedves és mosolygós mester, még búcsúzóul adott nekünk két termetes szezámmagos nagyon finomat, útravalónak. Alig haladtunk 10 perce, máris egy útlezárásba botlottunk bozóttűz okán. Mivel úgyis az alsó úton szerettük volna megtenni az egyik szakaszt, mert ekképpen kikerülhető két borsos árú fizetőkapu, ezért nem okozott gondot, hogy egy kicsit hamarabb térünk le a főútról. Koroniba kívántunk még eltölteni egy éjszakát. GPS : E 40,30777 K 22,61915

Ott már két éve aludtunk egyszer, tehát, ismerős terepre mentünk megint. Be is hajtunk a parti útra. Félrehúzódok egy kicsit egy nagy teherautó elé, nézegetjük, hogy hova is álljunk be. Egyszer csak látom, hogy kipattan a mögöttünk álló kamion mindkét ajtaja, és integetve futnak felénk. Örömmel látom a tükörben, hogy Gábor és Évi integet nekünk. Mivel időben felpakoltak, ezért volt egy szabadnapjuk, amit még a parton töltöttek el. Így estig megint együtt múlattuk az időt, fürdéssel, és dumálgatva. A fövenyen állt mellettünk egy kantinos autó. Öreg, sokat látott kis büfékocsi volt, de tiszta, és finom ételeket készített az idős néni. Rögtön egy suvlakit meg is ettünk ebédre. Gábor ajánlotta, hogy próbáljuk ki a panchetta nevű fogást is. Valóban nagyon kellemes étek. A malac hasa alja húsos szalonnáját pácolják fűszeres olajban, majd platnin megsütik. Sült krumplival, édes hagymával, egy kis mustárra, ketchuppel, esetleg cacikival tálalják.

Este elmentek Gáborék. Másnap még délelőtt fürödtünk, sétáltunk, majd a délre tervezett indulást kitolva 14 órára, nekivágtunk fájó szívvel, a határ felé vezető útnak. Éjfélre értünk Belgrádba. Másnap, szakadó esőben, alig "tizenpár" fokban érkeztünk meg Budapestre.

Külön köszönet Oldinak, a kitűnő koordinátákért, Briginek és GáborApának a remek beszámolókért, amiknek nagy hasznát vettük több esetben is.

GPS:36.86204269508728 22.32421875

Információ

Kategória
Élménybeszámoló/útleírás
Ország
Görögország
Hasznos volt ez a tartalom? Adj rá értékelést!
Így értékelték a többiek:

Események

Hírlevél

Fórum friss: